2015. július 27., hétfő

Évközi tizenhetedik hét hétfője



Évközi tizenhetedik hét hétfője


Az Isten országáról szóló jézusi példabeszédek sorozatában a mustármagról és a kovászról szólót olvassuk a mai evangéliumban. A mustármag egészen kicsiny, jelentéktelennek tűnik, s nem is gondolná az ember, mekkorára meg tud nőni. Akinek nincs tapasztalata a kovásszal, az élesztővel, az nem is gondolná, hogy milyen nagy hatással van a tésztára, amelybe belekeverik.
Mindkét hasonlatban Jézus a kezdeti állapotra és a végső eredményre irányítja figyelmünket, s azt a hatást reméli, hogy a hallgató rácsodálkozik a kettő hatalmas különbségére. Ezért mondja, hogy az elültetendő mustármag „kisebb mindenféle magnál,” de végül minden más veteménynél nagyobb lesz. A kevés adag élesztő pedig képes három véka lisztet is megkeleszteni.
Az apostoli idők keresztényei jogosan gondolták, hogy az akkor még kicsiny krisztusi közösség idővel naggyá fog válni, el fog terjedni az egész világon, miként az a következő évszázadokban valóban történt. A hasonlat tehát egyrészt az Egyház szüntelen növekedésére, terjedésére utal, másrészt arra is, hogy Krisztus követőiben mind nagyobb lesz a hit és az Isten iránti szeretet. Miként a földbe ültetett mustármag kikelését, növekedését az ember nem képes befolyásolni, ugyanúgy nem emberi erőnkön, nem mirajtunk múlik Isten országának növekedése, hanem Isten kegyelmének köszönhetően növekszik a világban és bennünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Örök Atya Fia, aki bennünk élsz, te vagy dicsőségünk reménysége! Élj te bennünk, a te életed törvényei uralkodjanak felettünk, hogy életünk olyan legyen mint a tied! Te élj bennünk, te imádkozz bennünk, te szenvedj bennünk, többet nem is kérünk. Mert ha miénk vagy, gazdagok vagyunk. Aki Téged megtalált, megtalálta élete erejét és győzelmét.
K. Rahner

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése