Évközi tizenhatodik hét szerdája

Évközi tizenhatodik hét szerdája

Szent Máté evangélista írásának 13. fejezetében hét példabeszédet olvashatunk, amelyeket Jézus az Isten országáról, a mennyek országáról mond. Az előttünk álló napokban, illetve a jövő héten ezeket olvassuk, legalábbis akkor, ha valamelyik szent napjának evangéliuma nem kerül a helyére. E hasonlatok a magvetőről, a búzáról és a konkolyról, a mustármagról, a kovászról (élesztőről), a földbe rejtett kincsről, az igazgyöngyről és a hálóról szólnak. E példázatok némelyikét Jézus részletesebben is megmagyarázza.
A mai részben a magvetőről olvasunk. A vetés során egyes magok az útszélre, kövek vagy tövisek közé hullottak. Kár volna arra gondolnunk, hogy a magvető rosszul, nemtörődöm módon végezte munkáját, hiszen bizonyára elenyésző lehetett a magok mennyisége, ha ennek nem tulajdonított jelentőséget a vetést végző személy, s valószínűleg a magok nagy többsége a jó földbe hullott.
Jézus nem mezőgazdasági tanácsokat szeretne adni, hanem el szeretné gondolkoztatni a hallgatóságot arról, hogy az ő szívükben milyen talajra hull Isten tanítása, hogyan fogadják azt. Engedem-e, hogy Isten csendes, titokzatos működésének és kegyelmének köszönhetően az én életem is százszoros termést hozzon? Lelkem nem terméketlen talaj! Képes vagyok befogadni és gyümölcsözővé tenni, megsokszorozni Isten üzenetét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Nem kérek sem egészséget, sem betegséget, sem életet, sem halált, de kérem, Uram, legyen a te gondod az én életem, egészségem és halálom, hogy minden a te dicsőségedet szolgálja, lelkem üdvére és az egyház javára. Egyedül te tudod, mi válik javamra, te vagy a végtelen hatalmas Úr, legyen meg a te akaratod! Add meg, hogy akaratod legyen az én akaratom, alázatos bizalommal rád hagyatkozzam, a te parancsaidat mindenkor követve fogadjam el mindazt, ami tőled származik.
B. Pascal