Évközi tizenhatodik hét csütörtökje

Évközi tizenhatodik hét csütörtökje

A szőlőültetvény vagy szőlőskert képe jó néhányszor előfordul az ószövetségi írásokban, főként a prófétai könyvekben. A választott nép Isten szőlőskertje. Isten úgy törődik az ő népével és úgy gondoskodik róla, miként a gazda foglalkozik szőlőbirtokával. Isten belenyúl az általa választott nép életébe, irányítja sorsát, meghatározza feladatát, megvédi vagy megszabadítja ellenségeitől, más népektől, amelyek ellene törnek. A gondoskodás ellenére a nép mégsem tiszteli Istent, sok esetben semmibe veszi parancsait, fellázad ellene, hűtlen lesz a szövetséghez, amelyet Isten kötött vele. A prófétai jövendölésekben az is előfordul, hogy a végső időkben Isten új szőlőskertet ültet, megújítja szövetségét. E kép hátterében az áll, hogy az Istenhez való tartozás alapja a szövetség és Isten parancsai.
Jézus jól tudja, hogy hallgatósága számára ismert ez a kép, ezért erre építve új dolgot fogalmaz meg amikor önmagát „igazi szőlőtőnek” nevezi. Az egykor kötött szövetség és az ószövetségi törvények helyébe ő és az ő szeretet-parancsa lép. Az ő személyéhez való kapcsolódás, kötődés lesz az alapja az Isten újszövetségi népéhez való tartozásnak. Jézus nélkül terméketlenek, gyümölcstelenek vagyunk, de ha hozzá tartozunk, akkor életünk jócselekedetek bőségét fogja teremni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Isten Fia, Jézus Krisztus! Csak te vezethetsz bennünket vissza az Atya házába. Téged vártunk mint Messiást. Urunk és mesterünk lettél: a szegényeknek üdvösséget hoztál, megvetést találtál a gazdagoknál. Szenvedő Isten szolgája, kiürítetted isteni alkatod szépségét. Így lettél mennyországkirálya, Krisztus követésére vállalkozók példája. Földi anya gyermeke voltál, a világ szemében kihívó botrány. Mégis csak te köthettél szövetséget mint Isten küldötte, égiek közvetítője. Életünk kenyere lettél! Keresztre feszített Üdvözítőnk, te vagy a feltámadás és az el nem múlást hirdető próféta.
Cserháti J.