Évközi tizenharmadik hét szombat

Évközi tizenharmadik hét szombat

A Jézust megelőző időkben és az ő korában is a zsidó vallásosság egyik meghatározó eleme a böjtölés volt, amelyet a legszigorúbban a farizeusok és tanítványaik tartottak meg, és igyekeztek mindenkivel megtartatni. A mai evangélium szerint Keresztelő János tanítványai, akik maguk is megtartották a böjtöt, azt kérik számon Jézustól, hogy az ő tanítványai miért nem böjtölnek. Válaszában ő nem helyteleníti a böjtölést, mint vallásos cselekedetet, hanem kijelenti, hogy most nincs itt a böjtölés ideje. Szavait két példával világítja meg: régi ruhára inkább érdemes régi szövetből foltot varrni, mintsem újból, az új bort pedig érdemes új tömlőbe önteni, mintsem elhasználódott régibe.
E példák arra utalnak, hogy Jézus megjelenésével a vallásosság új ideje érkezett el. Ideje mindenkinek megújulni vallásos gondolkodásában és cselekedeteiben. Ne értsük félre az Úr szavait! Nem azt mondja, hogy mindaz, ami a korábbi időkben jellemezte a vallásosságot, például a böjtölés, az helytelen és elhagyandó, hanem a szüntelen megújulást javasolja. Töltsük meg új tartalommal vallási életünket! A megszokottság könnyen kényelmessé tehet minket, s nem gondolunk arra, hogy Isten azt várja tőlünk, hogy folytonosan növekedjünk a hitben és legyünk leleményesek a jócselekedetekben. Imádkozzunk rendszeresen a lelki megújulásért!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Engedd, Urunk, hogy a népek a mai idők viharában Krisztusnál keressenek oltalmat. Add, Urunk, hogy szentatyánk Krisztus erejével kormányozza egyházadat. Engedd, hogy az élet szenvedései és megpróbáltatásai Krisztushoz vezessenek bennünket!