Egy muzulmán férfi és egy keresztény asszony szövetsége életeket mentett

Egy muzulmán férfi és egy keresztény asszony szövetsége életeket mentett

Alganesh Fessaha eritreai keresztény asszony és Awwad Mohammed Ali Hassan muzulmán sejk barátsága átnyúlik a vallási és etnikai határokon, emberek százainak életét mentette meg, akik emberrablók kezére kerültek – Andrea Riccardi írása az olasz Corriere della Sera napilapban jelent meg.

A sivatag kárhozottai – így nevezik azokat az eritreai szerencsétleneket, akik a sivatagon át menekülnek hazájukból és beduin emberrablók fogságába kerülnek. A Sínai-félszigeten napjainkban harcok dúlnak, a korábbi, látszólagos nyugalomban pedig szinte észrevétlenül zajlott ez a tragédia, amelynek tíz éven át mintegy 30 000 ember esett áldozatul a beduinok által lakott területen. Csak egy valaki figyelt fel rá, az eritreai származású, olasz állampolgárságú Alganesh Fessaha, aki meghúzta a vészharangot és segítő akciót kezdeményezett.

Nagyon sok eritreai fiatal fizetett azért, hogy Szudánon és Egyiptomon keresztül a Sínai-félszigetre vigyék őket, ahonnan Izraelbe akartak menekülni. Így akarták elkerülni a katonai szolgálatot, ami Eritreában 2001 óta gyakorlatilag beláthatatlan időre szól. A szerencsésebbek egyiptomi börtönökben végezték, ahol nagyon rossz körülmények uralkodnak. Mások eljutottak a sivatagig, ahol emberrablók fogságába estek. Alganesh a mobiltelefonján elkezdte fogadni a bajba kerültek hívását, megpróbált segíteni nekik. Sokszor el is ment a Sínai-félszigetre, ami egy keresztény nő számára nagyon veszélyes vállalkozás. Itt találkozott egy fiatal muzulmán sejkkel, Awwad Mohammed Ali Hassannal, aki egy mecset vezetője volt, és aki mellé szegődött a szolgálatban, testvéreként védelmezte. Együttműködés alakult ki közöttük annak érdekében, hogy kiszabadítsák a beduinok fogságába került eritreai menekülteket. Ezek a beduinokból álló, maffiózó jellegű csoportok embereket rabolnak el és váltságdíjat követelnek a családoktól. Éveken át az eritreai menekültek egyharmada a kezeik között halt meg a sivatagban. Az asszonyokat gyakran megerőszakolták, és a jelek arra mutatnak, hogy szervkereskedelem is történt. Az ENSZ 2012-es jelentése szerint szervezett formában zajlott a szervkereskedelem Eritrea és a Sínai-félsziget beduinjai között. Alganesh alapított egy civil szervezetet, amely kiszabadított sok, Egyiptomban raboskodó eritreai foglyot, gyakran egész családokat: tíz év alatt körülbelül ötezer embert.

Mohammed és Alganesh közös tevékenységük során 750 embert mentettek meg a beduinok fogságából, a rabszolgaság és a halál elől. Szörnyű dolgok tanúi lettek: tömegsírokat láttak, holttesteket, amelyek az erőszak nyomát viselték. Kínzóik gyakran arra kényszerítették foglyaikat, hogy a kínzás alatt telefonáljanak az Európában és Amerikában élő családtagjaiknak, hogy kikönyörögjék tőlük a váltságdíjat.

Alganesh és Mohammed úgy döntöttek, hogy emberéleteket mentenek. A kérdésre, hogy miért ment meg főként keresztény, kisebb részben muzulmán menekülteket, miért rejti el őket a mecsetben vagy a saját házában, kockáztatva ezzel saját biztonságát is, Mohammed azt válaszolta: „Olyan emberek, mint én; nem hagyhatom, hogy meghaljanak.” Nem más ő, mint egy muzulmán ember, akit korábban nem érdekelt különösebben a vallások közötti párbeszéd. A sivatag kárhozottai azonban emberi lények voltak számára, akiket segíteni kell.

Mohammed éveken át segített a menekülteknek, most pedig a Sínai-félszigeten egy újabb veszély árnyékában él, a háború és a kalifátus katonái fenyegetésében. A területen néhány hete az egyiptomi hadsereg küzd a kalifátushoz csatlakozó terrorista csoportokkal.