Árpád-házi
Szent Kinga szűz
Lengyelország és Litvánia
patrónájára, a sóbányászok védőszentjére, Árpád-házi Szent Margit nővérére
emlékezünk liturgikus emléknapján, július 24-én.
„Ne félj, Mária, könyörgésed meghallgatásra talált az
Úr előtt. Íme, olyan gyermeket szülsz, aki néked és a népnek mondhatatlanul sok
örömet fog szerezni. Mert az Úr ezen gyermek életével, példájával és érdemével
szándékozik megvilágosítani és megsegíteni egy veletek szomszédos nemzetet” – a
krónikák szerint Kinga édesanyja látomásban hallotta e szavakat, kevéssel Kinga
születése előtt.
Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária
bizánci császári hercegnő első gyermekeként született 1224 márciusában.
Szülei, testvérei (Árpád-házi Szent Margit
és Boldog Jolán), atyai nagynénje (Árpád-házi Szent Erzsébet), valamint
nagybátyja és felesége példás hitéletének hatására maga is mélyen vallásos volt
gyermekkorától fogva. Hatással voltak hitére a kolduló rendek is, IV. Béla
udvarában a domonkosok és a ferencesek is szívesen látott lelkivezetőkként és
tanácsadókként szolgáltak. Kinga egészen fiatalon elhatározta, hogy szüzességi
fogadalommal életét teljesen Istennek szenteli.
1239-ben azonban szülei igent mondtak a szomszédos
lengyel fejedelem leánykérő küldöttségének. Kinga pár napos vívódás után
beleegyezett akaratukba, és sikerült férjét, Boleszlávot rávennie, hogy tartsa
tiszteletben szüzességi fogadalmát, sőt, maga is tegyen ilyen fogadalmat.
A királyi pár közösen érte el, hogy Szent Szaniszlót,
Krakkó hajdani vértanú püspökét szentté avassák.
A tatárok a muhi csata évében Lengyelországot
is megtámadták. Kinga az ellenség elvonulása után hazalátogatott
Magyarországra, s az apja által szolgálatára rendelt bányászok
segítségével 1251-ben megnyittatta a híres bochniai sóbányákat (Wieliczka).
Ehhez kapcsolódik egy legenda, miszerint Kinga
magyarországi látogatásakor édesapja kíséretében eljutott a máramarosi
sóbányákba is. Gyönyörködve nézte a csillogó hófehér sótömböket. De mindjárt
eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik sós forrásokból párologtatott,
úgynevezett főtt sóval voltak kénytelenek beérni. Kinga így szólt atyjához:
„Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen
Lengyelországba vihessék a sótömböket.” A király teljesítette leánya kérését.
Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül
a mélybe dobta. Amikor később megnyitották a wieliczkai sóbányát, a legenda
szerint az első kitermelt sótömbben megtalálták a királyné gyűrűjét.
Boleszláv 1279-ben meghalt. Temetésén Kinga már a
ferences apácák (klarisszák) ruhájában vett részt. Jolán húgával együtt – aki
fél évvel korábban szintén megözvegyült – abba az ószandeci klarissza zárdába
léptek be, amelyet annak idején Kinga és férje együtt építtettek. Kinga napjai
ezután jótékonykodással és önmegtagadó imaéletben teltek. A nővérek 1284-ben
főnöknőjükké választották. 1287-ben a kolostort földúlták a tatárok. Az
újjáépítést Kinga irányította.
Egy legenda szerint mikor Kinga a tatárok elől
menekült Lengyelországban, a Pieninek-hegységhez érve apácatársaival egy
szalagot dobott a háta mögé, amely kanyargós folyóvá vált: így keletkezett a
Dunajec. Mivel ezen a tatárok keservesen ugyan, de átjutottak, ezután Kinga a
fésűjét dobta háta mögé, s ebből sűrű erdő lett, amelyen a tatárok már nem
tudtak átkelni.
1291 őszén Kinga betegeskedni kezdett, majd 1292.
július 24-én, Szent Jakab apostol ünnepének vigíliáján elhunyt. 1690-ben VIII.
Sándor pápa avatta boldoggá, 1999. június 16-án II. János Pál pápa a szentek
sorába iktatta.
Hazánk egyetlen Szent Kinga-temploma a Veszprémi
Főegyházmegye területén, Küngös településen található. A községet és a
hozzátartozó területet alapításakor IV. Béla Kingának ajándékozta.
Istenünk, te megismertetted Szent Kingával a kegyelmi
élet édességét, és arra indítottad, hogy szüzességét a házasságban is megőrizze.
Add, kérünk, hogy közbenjárására mindenkor tiszta élettel szolgáljunk neked, és
őt követve mi is örvendező lélekkel jussunk el hozzád. A mi Urunk, Jézus
Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Forrás
Diós István: A szentek élete
Diós István: A szentek élete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése