Laudato si’
– III. Az enciklika bevezetése
Június 18-án a Vatikánban, a
szinódusi aulában bemutatták Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű
enciklikáját, melynek ismertetésére Török Csaba teológust, az Esztergomi
Hittudományi Főiskola oktatóját kértük fel. Elemzését naponta, folytatásokban
adjuk közre.
„Ez a nővérünk [a Föld] felkiált a miatt a kár miatt,
amelyet az Isten által belé alkotott javak felelőtlen felhasználása és
az azokkal való visszaélés révén okozunk. Azzal a gondolattal nőttünk fel, hogy
birtokosai és urai vagyunk, ami jogot ad kizsákmányolására. A bűn által
megsebzett emberi szív erőszakja világossá válik azokban a betegségtünetekben
is, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényekben
tapasztalhatunk” (LS 2). Ferenc pápának ez az erőteljes felütése
megvilágítja, hogy mit is jelent: az ember a földből vétetett (ld. uo.; vö. Ter
2,7). Ez a sokszor elfelejtett igazság mind a hit, mint a fizikai valóság
rendjében összekapcsolja az ember és a „közös otthon”, a teremtett világ
sorsát.
Ez az oka annak, hogy számunkra semmi sem lehet
közömbös, ami ebben a világban történik (LS 3–6). Ugyan átfogó ökológiai
enciklika eddig még nem jelent meg, az egyház mégis szüntelenül igyekezett
reflektálni a környezetet érintő kérdésekre. XXIII. János pápa Pacem
in terris kezdetű enciklikája nem csak a háború elkerüléséről szólt,
de megmutatta a teljes értékű béke útját. Utódja, VI. Pál már nyíltan beszélt
az „ökológiai katasztrófáról”, amely „az emberiség magatartásának
radikális megváltoztatását követeli”, különben a tettes, az ember végül maga is
áldozattá válik (vö. Octogesima adveniens, nr. 416–417). II. János Pál
pápa ugyancsak szólt ennek az emberi átalakulásnak a szükségességéről, így
fogalmazta meg az „ökológiai megtérés” igényét (Általános kihallgatás,
2001. január 17). XVI. Benedek Caritas in veritate kezdetű
enciklikájában szintén rámutatott arra, hogy kultúránk hibás működése,
kilengése okozza azokat a károkat, amelyeket a környezetben tapasztalhatunk
(nr. 51). Ez a kérdés nemcsak a katolikusokat, de minden keresztényt
foglalkoztat (ld. LS 7–9) – Ferenc pápa külön is kiemeli Bartholomaiosz
konstantinápolyi pátriárkának ezen a téren tett megnyilatkozásait.
Nem csoda hát, hogy Assisi Szent Ferenc üzenete
napjainkban egyre aktuálisabb (LS 10–12). „Tanúsága megmutatja, hogy az
integrális ökológiának olyan kategóriák iránti nyitottságra van szüksége,
amelyek meghaladják a matematika vagy a biológia nyelvezetét, és amelyek
összekötnek minket a tulajdonképpeni emberivel. (…) [Ferenc] az egész
teremtéssel lépett kapcsolatba, és még a virágoknak is prédikált…” (LS 11).
A pápa ehhez az „integrális”, vagyis „egész
szerinti” ferenci szemlélethez kapcsolódik mostani dokumentumával, tudva, hogy
itt minden ember közös fáradozására lesz szükség. Miközben megköszöni mindazok
munkáját, akik a teremtésvédelem terén már eddig is fáradoztak, új párbeszédre
hív „mindenkit arról a módról, ahogyan bolygónk jövőjét alakítanunk kell. Olyan
párbeszédre van szükségünk, amely mindenkit egybegyűjt, ugyanis a környezet
helyzetének általunk megélt kihívása, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat
érdekelnek és mindannyiunkra tartoznak. (…) Új, egyetemes szolidaritásra van
szükségünk. Ahogyan Dél-Afrika püspökei megjegyezték: »mindenki
talentumaira és elköteleződésére szükség van, hogy az Isten teremtését ért
emberi bántalmazás által okozott károkat újra jóvá tegyük«.” (LS 14). Ezért
lehetnek ugyan sajátos „címzettjei” ennek a dokumentumnak (pl. felelősséget
viselő politikusok, ld. LS 15), az üzenet mégis mindenkié. A dokumentum egyes
fejezetei egy-egy konkrét vetületre összpontosítanak, ám vannak központi
kérdések, amelyek különösen is nyomják a pápa szívét: a szegények és a bolygó
törékenysége közötti kapcsolat, a meggyőződés, hogy a teremtett világban minden
létező kapcsolatban áll egymással, a hatalom új modelljeire vonatkozó kritika,
a gazdaság és fejlődés megújult értelmezésének kihívása, az ökológia emberi
értelme – és így tovább (ld. LS 16). Mindezek irányok, kérdések, szempontok,
amelyeket a dokumentum nem lezár, sokkal inkább kinyitni, felvetni igyekszik.
Az út, amely a megoldáshoz vezet: a párbeszéd és a közös cselekvés. Ennek
előmozdítása a pápa célja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése