2015. július 16., csütörtök

A Megszentelt Élet Éve 195.



július 16.

Imádkozzunk valamennyi szerzetesért, akik személyes és közösségi imádságukban azzal a készséggel lépnek Eléd, hogy átformálódjanak, és egész szívükkel elfogadják küldetésüket, miközben Te egyre szorosabban vonod őket Magadhoz!
Idézet az imaszándékhoz:
A Szentírás számos helyen megemlékezik a Kármel-hegy szépségéről, ahol Illés próféta védelmezte az élő Istenben való hit tisztaságát. Imaéletünkben meghatározó az a tapasztalat, amit Illés próféta életében is látunk. Amikor megéljük: nincs más szilárd pont: egyedül maga az élő Isten. Apránként engedjük el elképzeléseinket, gondolatainkat, érzéseinket magunkról, másokról és Istenről.
Illés próféta első megtapasztalása az volt, hogy az Isten más, mint amilyennek gondolta (1Kir 19, 11-15). A szélvészben nincs az Úr, a földrengésben nincs az Úr, a tűzben nincs az Úr. Aztán enyhe szellő susogása.
Második tapasztalata az volt, hogy ő saját maga másmilyen, mint amilyennek gondolta magát. (1Kir 19, 2-4). Jezabel fenyegetésére megijedt, és elmenekült a pusztába. Egy nő megrémítette őt. Őt, aki eddig mindig bátran állt ki Baál prófétái ellen. „Én sem vagyok jobb, mint atyáim.”- mély realitás.
Harmadik tapasztalata az volt, hogy a valóság más, mint amilyennek gondolta. (1Kir19,14-18) Panaszkodik: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért… egyedül én maradtam meg.” Ám az Úr megmutatja neki, hogy van még hétezer ember, aki nem hajtott térdet a bálvány előtt.
Nem marad más, egyedül az élő Isten személye. Mély öröm és bátorság lesz osztályrészünk, amikor ezt megtapasztaljuk. Az erre való nyitottság ima-életünk alapja.
Jeges Valéria Mirjam OCD nővér elmélkedése nyomán


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése