Ferenc pápa:
A szeretet győzelméig a kudarcokon át vezet az út
Sokszor torzan ítéljük meg az Isten
látszólagos „tévedéseit”, különösen is a kereszt botrányát. Pedig Isten
szeretetének győzelme éppen a kudarcon, elvetettségen, leselejtezésen keresztül
valósul meg – mondta a Szentatya június 1-jén a Szent Márta-házban tartott
szentmisén. A Vatikáni Rádió írása.
Egy elvetett kő, mely szegletkő lesz – kezdte
homíliáját Ferenc pápa. – Egy botrányos szégyenfa, mely látszólag a
remény egész történetének a végét jelenti, végül a világ üdvösségének kezdete
lesz. Isten a gyengeségre épít, de ha valaki az Isten és a népe közötti
szeretet történetének a lapjait olvassa, az a tévedések történetének tűnik.
Miként a gyilkos szőlőművesekről szóló mai evangéliumi példabeszédben is mintha
Isten álmának a tévedéséről lenne szó. Egy gazdaember gyönyörű szőlőt telepít,
de a munkások megölik, bárkit is küldjön hozzájuk az uruk. Valójában az élet éppen
ezekből a halálokból vesz kezdetet.
A prófétákat, akik Isten embereiként beszéltek a
néphez – folytatta a pápa –, nem hallgatták meg, kidobták, leselejtezték őket,
de végül is ők válnak Isten dicsőségévé. A Fiú pedig, az utolsó küldött, akit
tényleg elvetettek, elítéltek, nem hallgattak meg, ő maga lett a szegletkő. Ez
a történet, mely a szeretetről szóló álommal kezdődik, és látszólag a szeretet
története, ami aztán a kudarcok történetébe fordul látszólag, de Isten nagy
szeretetével végződik, aki az elvetettből teremt üdvösséget.
Itt azonban a tévedések logikája megfordul. Jézus ezt
a nép vezetői emlékezetébe idézi, a Szentírásra utalva: „A kő, amit az
építők elvetettek, az lett a háznak a szegletköve. Az Úr műve ez, a csoda szemünk
láttára történt.” Szép dolog a Szentírásban ezt olvasni, még amikor Isten
siralmairól is olvasunk, az Atyáéról, aki sír, amikor a népe nem akar
engedelmeskedni, mert ő maga akar isten lenni – figyelmeztetett a Szentatya.
Majd így folytatta: A megváltás útja a kudarcok útja.
Az utolsó, a kereszt kudarca egy botrány. De éppen itt győz a szeretet.
És a történet, mely egy szeretet-álommal kezdődik, a kudarcok
történetével folytatódik, hogy aztán a szeretet győzelmével végződjön: ez Jézus
keresztje. Nem szabad elfelejteni ezt az utat, mely egy nehéz út! Miként a
miénk is! Ha valaki közülünk lelkiismeret-vizsgálatot tart, meglátja, hányszor
is űzte el a prófétákat..., hányszor mondta Jézusnak: „Távozz tőlem!”,
hányszor akarta megváltani magát, hányszor gondolta azt, hogy ő az igaz.
Tehát ne felejtsük, hogy a Krisztus keresztjével
való halálban nyilvánul meg Istennek a népe iránti szeretete. Hasznos lesz, ha
emlékezünk arra, hogy a szeretet történetének ez az emlékezete látszólag
kudarcba fullad, de végül győzedelmeskedik. Saját életünk történetét szemlélve
is láthatjuk azt a magot, melyet Isten vetett el, tegyük ezért ugyanazt, amit
Jézus tett: „megalázta magát” – zárta homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése