Ferenc pápa: Olyan kincseket halmozzunk fel, amelyek az égi tőzsdén értékesek!

Ferenc pápa: Olyan kincseket halmozzunk fel, amelyek az égi tőzsdén értékesek!

Az önmagunk számára felhalmozott kincsek állnak a háborúk, a szétrombolt családok, a méltóság elvesztésének hátterében. Mindennapos harcot kell vívnunk, hogy jól sáfárkodjunk a vagyonunkkal és a föld kincseivel a közjó érdekében – mondta homíliájában Ferenc pápa június 19-én a Szent Márta-házban.

A gazdagság nem egy helyben áll, mint egy szobor, melynek nincs kihatása az ember életére. A gazdagság hajlamos növekedni, mozogni, elfoglalni a helyet az ember életében és szívében. És ha az embert mozgató rugó a felhalmozás, akkor a gazdagság benyomul a szívébe és megrontja azt. És mi menti meg a szívet? Az, ha a gazdagságot a közjó érdekében használjuk – hangsúlyozta a Szentatya, aki a napi evangéliumi szakaszból (Mt 6,19–23) indult ki, amelyben Jézus erre az igazságra oktatja tanítványait: „Ahol a kincsed, ott a szíved is”.

Tehát ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben –  idézte tovább az evangéliumot a pápa, majd így folytatta: természetesen a felhalmozás gyökerénél a biztonságra való törekvés áll. De félő, hogy ha csupán önmagunkért tesszük, akkor nagy eséllyel szolgáivá tesz minket. Végül ezek a kincsek nem adnak örök biztonságot. Sőt, lerontják méltóságunkat.

Ezt látjuk a családokban is, a sok széthullott családban. A háborúk gyökerénél is ez a törekvés áll, amely elpusztít, megront. A mai világban sok háború zajlik a hatalomvágy, a pénzsóvárság miatt. Őrizkedjetek a kapzsiságtól, így int az Úr. Mert a kapzsiság tör előre, egyre csak előre. Egy lépcső, amely után új ajtó nyílik meg: aztán jön a hiúság, amikor fontosnak, hatalmasnak hisszük magunkat, végül pedig a büszkeség. És innen ered minden bűn. Kis lépcsők ezek, amelyek azonban a kapzsisággal kezdődnek, a gazdagság felhalmozásának vágyával – mutatott rá Ferenc pápa.

Majd elmondta, tudja, hogy a felhalmozás az ember természetéhez tartozik, és hogy a világot uralni küldetés is egyben. Ez tehát mindennapos harcunk: hogyan kezeljük jól a föld kincseit, hogy azok az ég kincsei legyenek?

Amikor az Úr megáld valakit gazdagsággal, akkor ennek a vagyonnak a kezelőjévé teszi, de a közjó érdekében, nem pedig a maga javára. Nem könnyű tisztességes intézőnek lenni, mert mindig ott van a kapzsiság, a feltörekvés kísértése. A világ erre tanít, és efelé visz minket – figyelmeztetett a Szentatya. – Másokra kell gondolnunk, arra, hogy amim van, azzal másokat szolgáljak, és arra, hogy semmit nem vihetek magammal. Ha kezelőként használom azt, amivel az Úr megajándékozott a köz javára, akkor ez megszentel engem, szentté tesz.

Gyakran halljuk a sok kifogást azok szájából, akik életüket a vagyon felhalmozásával töltik. Nekünk mindennap meg kell kérdeznünk magunktól: „Hol van az én kincsem? A gazdagságban vagy a közjó iránti szolgálatban?” – buzdított a pápa.

Nehéz dolog ez, játék a tűzzel! Sokan alamizsnával nyugtatják a lelkiismeretüket, azzal, hogy adnak a feleslegükből. De nem ez a jó gazda útja: az intéző azt tartja meg magának, ami fennmarad, és mindent odaad másoknak. Jól sáfárkodni a gazdagsággal azt jelenti, hogy folyton levetkőzzük saját érdekünket és nem gondolunk arra a kincsre, amely nem hoz üdvösséget. Felhalmozni, rendben van. Kincseket, igen, jól van: de azokat halmozzuk, amelyeknek, mondjuk úgy, az égi tőzsdén van értéke! Ott halmozzunk, ott! – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.