Ferenc pápa:
Hirdessük az örömhírt, és szolgáljuk testvéreinket!
A keresztények szolgáljanak
önzetlenül, ne hagyják magukat megtéveszteni a gazdagság, a hatalom által,
mivel az üdvösség nem onnan érkezik – erről beszélt a pápa június 11-én a Szent
Márta-házban mondott szentmise homíliájában. A Vatikáni Rádió tudósítását adjuk
közre.
Ferenc pápa elmondta: a tanítványok meghívása a szolgáló
zarándoklatra és az evangélium önzetlen hirdetésére szól.
A Szentatya három fő gondolat köré építette
szentbeszédét, melyek a zarándoklat, a szolgálat és az ingyenesség.
A napi liturgiában Jézus arra szólítja tanítványait, hogy hirdessék az
örömhírt. Jézus nem valamiféle „sétára” hívja, hanem üzenettel küldi el őket,
hogy hirdessék az evangéliumot, induljanak el, hogy elvigyék az embereknek az
üdvösség evangéliumát.
Ez az a feladat, amelyet Jézus a tanítványaira bíz. Ha
egy tanítvány egy helyben marad, és nem indul el, nem adja át másoknak azt,
amit a keresztségben kapott, akkor nem igazi tanítványa Jézusnak:
hiányzik belőle a missziós lelkület, az, hogy kilépjen önmagából, és
valami jót vigyen el másoknak – mutatott rá a pápa.
Jézus tanítványának útja az, hogy kilépjen, és elvigye
ezt a jó hírt a többieknek. De Jézus tanítványának van egy másik útja is: egy
belső út, önmagán belül, amelyen keresztül a tanítvány az Urat keresi nap mint
nap az imádságban, az elmélkedésben. A tanítványnak ezt az utat is be kell
járnia, mert ha nem keresi mindig Istent, akkor az az evangélium, amelyet
másoknak elvisz, gyenge, felhígított, erőtlen evangélium lesz – szögezte le a
Szentatya.
Majd így folytatta: ez a kettős út az, amit Jézus kér
tanítványaitól. És aztán ott van a második szó: a szolgálat. Az a tanítvány,
aki nem szolgál másokat, nem keresztény. A tanítványnak azt kell tennie, amit
Jézus hirdetett a keresztény hit két tartóoszlopában: a nyolc boldogságról
szóló tanításban és a Máté-evangélium 25. fejezetében található, az utolsó
ítéletről szóló tanításban. Ez a két oszlop adja az evangéliumi szolgálat
keretét.
Ha egy tanítvány nem a szolgálatért indul útnak, akkor
értelmetlen a zarándoklata. Ha életét nem a szolgálatra teszi föl, akkor nem
keresztényként él. És itt bukkan föl az önzés kísértése: „Igen, én keresztény
vagyok, békében vagyok önmagammal, gyónok, misére járok, betartom a
parancsolatokat.” De ott a szolgálat! Mások felé: Jézust szolgálni a beteg
emberben, a bebörtönzöttekben, az éhező, a ruhátlan emberben. Ez az, amit Jézus
mondott nekünk, ezt kell tennünk, mert Ő ott van azokban az emberekben.
Krisztust szolgálni a másikban – nyomatékosította a keresztények másik
fő feladatát a pápa.
Ezt követően szentbeszéde harmadik pontjára tért rá,
vagyis az ingyenességre: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok” – int Jézus. A
szolgálat útja ingyenes, mert mi ingyenesen kaptuk az üdvösséget, puszta
kegyelemből. Egyikünk sem vásárolta meg az üdvösséget, egyikünk sem érdemelte
ki azt. Ez az Atya puszta kegyelme Jézus Krisztusban, Jézus Krisztus
áldozatában.
Szomorú, amikor olyan keresztényekkel találkozunk,
akik elfeledkeznek Jézusnak erről a szaváról: „Ingyen kaptátok, ingyen
adjátok.” És szomorú látni olyan keresztény közösségeket, legyenek azok
plébániák, szerzetesi kongregációk, egyházmegyék vagy bármilyen keresztény
közösség, melyekben megfeledkeznek az ingyenességről, mert emögött és ennek
mélyén az a megtévesztés áll, hogy az üdvösség a gazdagságból, az emberi
hatalomból érkezik – hangsúlyozta a Szentatya, majd megismételte homíliája
három fő pontját: útnak indulni és hirdetni az örömhírt; szolgálni: hiszen a
keresztény élete nem önmagáért van, hanem másokért, Jézus életéhez hasonlóan; a
harmadik elv pedig az ingyenesség.
Mi Jézus Krisztusban remélünk, aki olyan reményt ad
nekünk, amely soha nem csal meg. De vigyázzunk: amikor a remény utunk kényelmét
szolgálja, vagy önzésünket, amellyel önmagunknak keressük a dolgokat, és nem
másokat szolgálunk, vagy ha a reményt a gazdagságba és a kis világias
biztonságokba helyezzük, akkor minden összeomlik. Maga az Úr dönti romba –
figyelmeztetett végül Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése