Ferenc pápa:
Az anyagi problémák mellett a hamis családmodellek is kárt okoznak
Június 3-án Ferenc pápa a család és
szegénység kapcsolatáról tartotta katekézisét a szerdai általános kihallgatás
keretében a Szent Péter téren.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Az utóbbi időszakban a szerdai katekézisek
keretében a családról elmélkedtünk, és most is ezt a témát folytatjuk. Mától
kezdve a családok sebezhetőségéről gondolkodunk, azokat az
életkörülményeiket vesszük sorra, amelyek próbára teszik őket. A családnak sok
problémája van, amelyek nehézségek elé állítják. Mekkora nyomor és micsoda
lepusztultság! Aztán, hogy még súlyosabb legyen a helyzet, néhány helyen jelen
van a háború is. A háború mindig szörnyű dolog! De különösképpen sújtja a
polgári lakosságot, a családokat. A háború valóban „minden szegénység
szülőanyja”, a háború szegénységbe dönti a családokat: az élet, a lelkek, a
legszentebb és legdrágább érzelmek nagy fosztogatója.
Mindezek ellenére sok szegény család van, amely
méltósággal törekszik megélni mindennapjait, sokszor nyíltan Isten áldására
bízva magát. Ez a példa azonban nem igazolhatja közömbösségünket, sőt inkább
amiatti szégyenünket kellene növelnie, hogy ekkora szegénység létezik!
Csodaszámba megy, hogy a szegénységben is létrejönnek családok, sőt – amennyire
lehet – a családok megőrzik a családi kötelékek különleges emberségét. Ez
bosszantja a jólét azon tervezőit, akik az érzelmeket, a gyermekvállalást, a
családi kötelékeket az életminőség másodrangú, változtatható tényezőinek
tartják. Semmit sem értenek! Nekünk viszont térdet kellene hajtanunk e családok
előtt, amelyek az emberség igazi iskolái. Ők mentik meg a társadalmat az
elembertelenedéstől!
Mi marad nekünk, ha engedünk a császár és a mammon, az
erőszak és a pénz zsarolásának, és lemondunk a családon belüli érzelmekről is?
Új polgári erkölcs csak akkor jön létre, ha a közélet felelősei újraszervezik a
társadalmi kapcsolatokat, kezdve a család és a szegénység közötti, bennünket
szakadékba taszító ördögi kör elleni harccal.
A mai gazdaság gyakran az egyéni jólét megteremtésére
irányul, az egyéni élvezetre szakosodott, de széles körben kizsákmányolja a
családi kötelékeket. Ez súlyos ellentmondás! A család hatalmas munkája
természetesen nem szerepel a költségvetésben! A gazdaság és a politika ugyanis
fösvény ahhoz, hogy ezt elismerje. Az emberi személy belső kialakulásának és az
érzelmek társadalmi áramlásának mégis éppen ott, a családban van a tartópillére.
Ha ezt elveszed, minden összeomlik.
De nemcsak a kenyér kérdése merül itt fel. A munkáról,
az oktatásról, az egészségügyről is szó van. Fontos, hogy ezt jól megértsük!
Mindig mélyen megrendít bennünket, ha alultáplált és beteg gyermekekről látunk
képeket a világ sokféle részéből. Ugyanakkor meghat minket sok nincstelen
gyermek ragyogó tekintete, akik a szinte semmiből összetákolt iskolákban
büszkén mutatják ceruzájukat és füzetüket. És mekkora szeretettel néznek
tanítójukra vagy tanítónőjükre! A gyerekek tényleg tudják, hogy nem csak
kenyérrel él az ember! Családi szeretetre is szükség van! A nyomorban azért
szenvednek a gyerekek, mert szeretetre, családi kötelékekre van szükségük.
Nekünk, keresztényeknek egyre közelebb kellene lennünk
a családokhoz, akiket a szegénység próbára tesz. Gondoljatok csak rájuk,
mindnyájan ismertek valakit: egy munkanélküli apát, egy munkanélküli anyát…, és
a család szenved, a kötelékek meggyengülnek. Ez nagyon fájdalmas! A szociális
nyomor ugyanis csapást jelent a családra, és olykor le is rombolja azt. A munka
hiánya vagy elvesztése, vagy a munkahely erős bizonytalansága súlyosan
ránehezedik a családi életre és kemény próba elé állítja a kapcsolatokat.
További nehézségeket okoznak a leghátrányosabb helyzetű negyedek életkörülményei,
a lakhatási és közlekedési problémák, valamint a szociális, egészségügyi és
iskolai ellátás alacsony színvonala. Ezekhez az anyagi jellegű problémákhoz
társul a hamis családmodellek által okozott kár, amelyeket a
fogyasztásra épülő tömegkommunikációs eszközök terjesztenek. Hasonlóan káros a
látszat kultusza, amely erősen befolyásolja a legszegényebb társadalmi
rétegeket és felgyorsítja a családi kötelékek felbomlását. Gondozni kell a
családot, törődni kell a családi kapcsolatokra épülő érzelmekkel, amikor a
nyomor próbára teszi a családot!
Az egyház anya, és soha nem szabad megfeledkeznie
gyermekeinek erről a drámájáról! Neki is szegénynek kell lennie, hogy termékeny
lehessen és választ tudjon adni a nagy nyomorra. Az az egyház szegény, amely
tudatosan egyszerű életmódot folytat – intézményeiben, tagjainak életstílusában
egyaránt –, hogy minden válaszfalat, főként a szegényektől elválasztó falat
lebontson. Kérjük buzgón az Urat: rázzon fel bennünket, hogy keresztény
családjainkat a családok mellé állás ezen forradalmának főszereplőivé tehessük,
hiszen oly nagy szükségünk van most erre! Ebből a családok mellé állásból jött
létre kezdettől fogva az egyház. Ne felejtsük azt sem, hogy a szükséget
szenvedők, a kicsinyek és a szegények ítélete elővételezi Isten ítéletét (vö.
Mt 25,31–46).
Ne feledkezzünk meg erről, és tegyünk meg minden
tőlünk telhetőt, amivel segíteni tudjuk a családokat, hogy boldogulni tudjanak
a szegénység jelentette megpróbáltatásban, és a családon belüli kötelékeket,
érzelmeket sújtó nyomorban. Szeretném most ismételten felolvasni azt a szöveget
a Szentírásból, amelyet a kihallgatás elején hallottunk, és közben
mindnyájan gondoljatok a nyomortól és szegénységtől sújtott családokra. Ezt
mondja a Szentírás: „Fiam, ne vond meg a szegénytől az alamizsnát, és el ne
fordítsd szemedet a szűkölködőtől! Ne vesd meg az éhezőt, és ne keserítsd a
szegényt ínségében; ne szomorítsd a szűkölködő szívét, és ne vond meg az
adományt attól, aki sínylődik; ne utasítsd el a nyomorult kérését, és ne fordítsd
el arcodat a nélkülözőtől! Ne fordítsd el szemedet a szegénytől, és ne adj okot
arra, hogy átkozzon” (Sir 4,1–5a). Ezt teszi ugyanis az Úr velünk – mondja az
evangélium –, ha nem tesszük meg ezeket a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése