Évközi tizenkettedik hét szombatja

Évközi tizenkettedik hét szombatja

Jézus ellenfelei azt akarják megtudni, vajon mennyire jártas a vallási kérdésekben, mennyire ismeri a mózesi törvényeket. Ezért fordulnak hozzá a következő kérdéssel: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” (Mt 22,36). A kérdéssel nem csupán Jézus vallási tudásszintjét kívánják felmérni, hanem az a szándékuk, hogy vitát kezdeményezzenek, hiszen a különféle vallási csoportok és tanító iskolák képviselői között abban az időben szinte mindennaposak lehettek a viták arról, hogy a több száz törvény és parancs között lehet-e rangsort felállítani, illetve melyik előírást lehet a legfontosabbnak tekinteni.
Tulajdonképpen hálásak lehetünk az egykori provokatív kérdezőknek, mert így Jézus válaszából egyértelműen megtudhatjuk, hogy mi a legfontosabb törvény, melyiknek kell a mi életünket is irányítania. Az Úr válasza így hangzik: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. És szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Mt 22,37-38). Az Isten- és emberszeretet nem két parancs, hanem egy: a szeretet kettős iránya. Az Isten iránti és a felebarát felé irányuló szeretet nem zárja ki egymást és nem játszható ki egymás ellen, hanem összetartoznak. És nem zárja ki azt sem, hogy helyes módon szeressük önmagunkat. Aki valóban szereti Istent, az nem tagadja meg a szeretetet embertársától sem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szentséges Atyánk, mindenható örök Isten! Te Fiad által mutattad meg nekünk az igaz tanítás fényét, s az ő testének tagjaivá tettél minket az egy hit és az egy keresztség által. Szentlelkedet kiárasztottad minden népre, hogy kegyelmi ajándékaival bennük működjék. 6, aki gyermekeid lelkében lakást választott magának, valósítsa meg köztünk az egység művét!