2015. június 30., kedd

Évközi tizenharmadik hét keddje



Évközi tizenharmadik hét keddje


Az éjszakai tengeri vihar során az apostolok megtapasztalhatták, hogy a természet erői hatalmasabbak az ő emberi erejüknél. Miközben a Genezáreti-tó túlsó partjára eveznek, félelem tölti el őket, jogosan érzik, hogy életveszélybe kerültek. Helyzetértékelésük helyes, hiszen a veszély valóban fennállt, illetve azt is jól ismerték fel, hogy szorongatott helyzetükben kitől várhatnak segítséget. Ekkor ébresztik fel Jézust, aki velük utazott a bárkában, s akit nem zavart a vihar zaja, hanem nyugodtan aludt. Az álmából ébredő Jézus feleslegesnek tartja félelmüket és helyteleníti kicsinyhitűségüket, majd pedig elcsendesíti a vihart, így mutatván meg isteni erejét.
A Biblia szóhasználata szerint a leküzdhetetlen természeti erők az embert és az ember életét veszélyeztető gonoszt jelképezik. A gonosz hatalma felett áll azonban Isten hatalma, aki képes legyőzni minden rosszat. Az ember a maga erejéből tehetetlen a gonosszal szemben, mivel az ismeri, megtalálja gyenge pontunkat. A gonosszal folytatott küzdelmünkben azonban nem vagyunk magunkra hagyatva, hiszen Isten kegyelme segítségével képesek vagyunk a kísértések legyőzésére. Ha veszélyben érezzük életünket és megtapasztaljuk a gonosz kísértését, ne feledjük, hogy kitől várhatunk segítséget! Isten az üdvösségünket akarja.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Mindenható, örök Isten, te összegyűjtőd, ami szétszóródott, és védelmezed, ami együtt' van. Tekints jóságosan Fiad nyájára. hogy akiket az egy keresztség megszentelt, azok a hit tisztaságában és a szeretet kötelékében is eggyé váljanak.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése