Évközi tizenegyedik hét szombatja
A
szegénységtől rettegő embereket láthatatlan erővel vonzza magához a gazdagodás
vágya. A pénz vagy más vagyontárgyak az idő múltával észrevétlenül földi
kincsekké válnak sokak szemében, akik helytelen vágyaik következtében teljesen
elfordulnak a lelki értékektől. A pénz szeretete és Isten szeretete nem fér meg
egymás mellett. Erre figyelmeztet a mai evangéliumban Jézus.
Kár volna tagadni, hogy az anyagi javak szükségesek a megélhetéshez. Jézus sem helyteleníti azt, ha valaki becsületes munkával anyagiakhoz jut, hogy abból a saját és családja megélhetését biztosítsa, illetve legalább alkalomadtán segítse a rászorulókat. A vagyon féktelen gyűjtését és felhalmozását viszont egyértelműen elítéli. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy a földi javak mértéktelen gyűjtése állandó aggodalmat jelent az ember számára és nyugtalanná teszi őt, hiszen nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy akár mindent elveszíthet vagy javai elértéktelenednek egy idő után.
A mennyei kincseket, a lelki javakat azonban nem pusztíthatja el semmi. A szívem és annak minden érzése nem lehet másé, csak Istené. Nem engedhetem, hogy a pénz és a vagyon lefoglalja szívemet, amikor az egyedül Istené. Bízom-e Istenben és az ő gondoskodásában annyira, hogy feltétel nélkül rábízom az életemet?
© Horváth István Sándor
Imádság: Kár volna tagadni, hogy az anyagi javak szükségesek a megélhetéshez. Jézus sem helyteleníti azt, ha valaki becsületes munkával anyagiakhoz jut, hogy abból a saját és családja megélhetését biztosítsa, illetve legalább alkalomadtán segítse a rászorulókat. A vagyon féktelen gyűjtését és felhalmozását viszont egyértelműen elítéli. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy a földi javak mértéktelen gyűjtése állandó aggodalmat jelent az ember számára és nyugtalanná teszi őt, hiszen nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy akár mindent elveszíthet vagy javai elértéktelenednek egy idő után.
A mennyei kincseket, a lelki javakat azonban nem pusztíthatja el semmi. A szívem és annak minden érzése nem lehet másé, csak Istené. Nem engedhetem, hogy a pénz és a vagyon lefoglalja szívemet, amikor az egyedül Istené. Bízom-e Istenben és az ő gondoskodásában annyira, hogy feltétel nélkül rábízom az életemet?
© Horváth István Sándor
Legalább egy szentjánosbogár lámpása kéne, hogy rátaláljunk az útra, mely Hozzád vezet. A mély és vak éjszakában bolyongok emlékezet óta. Hol ennek az űrnek a partja, hogy megkapaszkodhatnék? Álmaim tüzei is kihunytak, üresek szőlőskertem venyigéi. De mindezek felett Te hiányzol ebben a semmiben, ami mellemet szorítja és ellopja kiáltásom. Minden eltévedtek félelme az enyém. Mi lesz velem, ha nem szólítasz, ha nem nyújtod felém a kezed!
Kassák Lajos
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése