Évközi tizedik hét hétfője

Évközi tizedik hét hétfője

Jézus hegyi beszédét olvassuk ezen a héten az evangéliumban, amelynek bevezető részében a boldogság útját vázolja fel. Az emberek boldogságról alkotott elképzelése meglehetősen eltér, mindenki más-más módon szeretne boldog lenni. Van, akit a magas kereset és a vagyon gyűjtése tesz boldoggá. Mások a sportban vagy a művészi alkotótevékenységben, az evésben vagy más kívánságaikban vélik megtalálni. A munka, a tanulás vagy a családról való gondoskodás szintén sokak számára lehet a boldogság forrása. Láthatjuk, hogy mindezek valóban tudnak az ember számára örömet okozni, de lehet, hogy ez az öröm csak egy ideig tart.
Mi kell az igazi, a maradandó boldogsághoz? Éppen erről tanít Jézus. Szavain elcsodálkozunk, mert józan eszű ember soha nem nevezné boldognak azokat, akikről Jézus mégis ezt állítja. Biztosak lehetünk abban, hogy a mi Urunk tisztában volt azzal, hogy az általa mondott boldogság-ígéretek megdöbbenést és csodálkozást fognak kiváltani, ezért röviden meg is magyarázza, hogy valójában miért boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők és szomjazók, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességszerzők, valamint az üldözöttek. A magyarázat közös eleme, hogy Istentől kapnak valamit. Azért boldogok ezek az emberek, mert Istentől kapják, hogy országába jutnak, Isten vigasztalja meg őket, Istentől nyerik el örökségüket, Isten fogja megszüntetni éhségüket, Isten fog nekik irgalmazni. Egyszóval, Isten számukra minden. Aki pedig elmondhatja, hogy övé az Isten, az valóban boldog.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus Krisztus, Jó Pásztorunk, járj körül a világban papjaid személyében! Általuk taníts minket, bocsásd meg bűneinket, vigasztald a szenvedőket, erősítsd a Benned bízókat, újítsd meg a szeretet kötelékét Isteni Szíved és az emberi szívek között.