A bölcsesség kincse a (sok) okos mondás, a bűnös irtózik Isten félelmétől

A bölcsesség kincse a (sok) okos mondás, a bűnös irtózik Isten félelmétől

 
Mi az okos mondás ismérve? Az okosság erénye az az isteni ajándék, belénk öntött vagy becsületes szorgalommal megszerzett erény, amelyik meg tudja mutatni az istenhívő embernek, hogy a sokféle lehetőség közül melyik döntés helyes, melyik segít jó irányba indítani az ember értelmét, hogy a cél felé induljon, és az egész gondolatsor bölcs döntést eredményezzen: elérjem vele a kívánt célomat. Ezért figyelmeztet Sirák fia, hogy ebből a meghatározásból nem maradhat ki ez a mondat: „a bűnös irtózik Isten félelmétől” Nem arról van szó, hogy Istentől félni kell, mint a gyerek is fél a büntetéstől, ha olyat tett, amit apja büntetés terhe mellett megtiltott. A magyar nyelvben ezt a megállapítást jobban fejezi ki az istenfélő szó: az ilyen ember fél attól, hogy Istennek fájdalmat okozzon, mert Isten előírásait ismeri, megtanulta a kinyilatkoztatás forrásaiból. A bölcs el akarja érni a célt, az Istennek tetsző életet, ennek végén az üdvösséget, tehát a megadott elvek szerint szolgálja Istent, hogy a földi élet végén örök színe látására jusson el, vagyis üdvözüljön.„Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr” (26) Könnyíteni akar a szentíró ezzel a megállapítással. Úgy véli, hogy sok jóakaratú ember szívesen lenne bölcs, hiszen a bölcsek híres és eredményes emberek, de a „magunk fajta szegény ember” hogy merészelje önmagát oda képzelni eme híres emberek közé? Egyszerű a válasz: „Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr” (26) Valóban így van? Salamon öreg korára engedte, sőt elősegítette a bálványimádást. Ezért halála után Izrael tizenkét törzséből tízet elvett fiától az Úr, és egy munkafelügyelőt tett meg a tíz törzs (Izrael ország) királyává. Ez az ember két bálványtemplomot építtetett országában, és minden alattvalóját ezekbe kényszerítette. Az Úr kétszáz év múlva kimondta ítéletét: pogányokkal pusztíttatja el ezt az új országot. Ennek közlésével egy Ámosz nevű egyszerű pásztort bízott meg a déli országból, (Júda és Benjamin): „Amacja, Bétel (pogány) papja ezt üzente Ámosznak: Látnok! Menj el innen! Menekülj Júda földjére! Ott edd kenyeredet és ott jövendölj. Ámosz így felelt Amacjának: Nem voltam én próféta, sem prófétának fia (tanítványa). Pásztor voltam és szikomort gyűjtögettem. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek! Halljad hát az Úr szavát! Azt mondod: Ne jövendölj Izrael ellen, ne beszélj Izsák háza ellen! Azért ezt mondja az Úr: Feleséged a város cédája lesz, fiaid és lányaid kard által vesznek el, felosztják földedet kötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg. Izraelt fogságba hurcolják tulajdon földjéről” (Ám 7,10-17)„Az Úrnak félelme bölcsesség és műveltség, s ami kedves neki, az a hűség és szelídség. Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje. Ne légy képmutató az emberek előtt és ügyelj gondosan ajkadnak szavára. Ne bízd el magadat, mert hátha elesel, s magad hozol ezzel szégyent a fejedre. Mert az Úr feltárja, amit te elrejtesz, és az egybegyűltek előtt a földre sújt. Ott kiderül, hogy nem vagy istenfélő, és hogy a szíved csalással van tele” (Sir 1,27-30)