Szent
József, a munkás
Május 1-je Szent József, a munkás
liturgikus emléknapja egyházunkban. Az emléknapot XII. Pius pápa vezette be 60
évvel ezelőtt, 1955. május 1-jén.
József, a Boldogságos Szűz jegyese, a Megváltó
nevelőapja foglalkozását tekintve ács volt – egyszerű, kétkezi munkás. Ezért
tekintünk rá úgy mint a munkások védőszentjére. Emellett az ácsok, a favágók,
az asztalosok, a kézművesek, a keresztény házasságok és családok, az üldözöttek
és a jó halál, valamint a katolikus egyház patrónusa.
Életéről hosszabban csak a két gyermekségtörténet szól
Máté és Lukács evangéliumában. Eszerint József Názáretben lakott, „Dávid
házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). A fiatal, szintén dávidi
származású Mária jegyese lett. Mindkét evangélium úgy mutatja be Józsefet, mint
aki az apa helyén áll a Megváltó életében. Lukács többször nevezi őt Jézus
atyjának. Az Úr József mellett dolgozott, megtanulta tőle az ácsmesterséget.
Szent József a mindennapok hallgatag szentje. Nem
hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. Csendben, hallgatva élte le életét
a Megváltó mellett. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért”
cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: ahogy életében, úgy halálakor is jelen
voltak Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei
előtt voltak Isten és az Ő anyja.
* * *
Részlet II. János Pál pápa Redemptoris custos
kezdetű apostoli buzdításából:
„Amiként a názáreti család az üdvösség és szentség
rendjében az emberi családok példaképe, hasonlóképpen elmondhatjuk ezt Jézus
munkájáról is, melyet József, az ács oldalán végzett. Korunkban az Egyház azzal
kívánta kiemelni ennek a jelentőségét, hogy május hónap első napjára helyezte
munkás Szent József liturgikus emléknapját. Az evangéliumban nagy becsületnek
örvend az emberi munka, különösen, ha azt kézzel végezték. A munka együtt
lépett be a Megtestesülés misztériumába Isten Fiának emberségével, sőt sajátos
módon részesült a megváltásból. József, munkapadjának köszönhetően, amelyen
Jézussal együtt végezte tevékenységét, az emberi munkát is közelebb vitte a
megváltás titkához. […]
»Szent József a példaképe azoknak az alázatosaknak,
akiket a kereszténység nagy célokra rendel... Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs
szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles
követői legyenek, csak általános, emberi, egyszerű, de igaz és hiteles erények
szükségesek.« (VI. Pál, Párbeszéd (1969. március 19.): Insegnamenti,
VII (1969), p. 1268.)”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése