Húsvét negyedik hetének szombatja
A mi
szívünk mélyéről is feltörő vágyat fogalmazza meg Fülöp apostol a mai
evangéliumban, amikor így fordul Jézushoz: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát,
és ez elég nekünk” (Jn 14,8). Igen,
mi is szeretnénk látni Istent, szeretnénk megtapasztalni közelségét, érezni
jelenlétét, szeretnénk Isten-élményben részesülni. A láthatatlan Isten
látásának vágya őszinte emberi kívánság, és ő nem is tagadja meg tőlünk
önmagát. Földi életünk során azonban Isten mégsem tárja fel előttünk teljesen
önmagát, inkább csak részben. Ezt fogalmazza meg Szent Pál apostol így: „most
még csak tükörben, homályosan látunk” (1Kor 13,12). Az Isten-látás vágya majd a
halálunk és feltámadásunk után, az örök életben fog teljesedni. Akkor majd
találkozunk azzal, akinek életünket köszönhetjük. Találkozunk azzal, aki
gyermekének tekint minket, szeretettel gondoskodik rólunk és bármennyire is
eltávolodunk tőle bűneinkkel, ő mindig kész megbocsátani nekünk. Találkozunk
azzal, akit oly sok emberben felismertünk életünk során, illetve akit oly sokakban nem
ismertünk fel. Mert Isten azokban az emberekben is önmagát mutatja nekünk,
akikkel nap mint nap találkozunk vagy akik segítségre szorulnak, szeretetre
vágynak.
A mennyországban majd lehull a lepel, a homály a szemünkről és színről színre látjuk Istent. Ott kitisztul előttünk a kép.
© Horváth István Sándor
Imádság: A mennyországban majd lehull a lepel, a homály a szemünkről és színről színre látjuk Istent. Ott kitisztul előttünk a kép.
© Horváth István Sándor
Urunk, Istenünk! Nagy és fölséges és szent vagy mindnyájunk fölött. Eléd tárunk mindent, ami gonddal tölt el: hibáinkat, tévedéseinket, lázadásunkat és keserűségünket, egész szívünket, egész életünket, melyet jobban ismersz, mint mi magunk. Hűséges kezedbe tesszük mindezt, mivel megváltó Fiad által hozzánk hajoltál. Végy úgy bennünket, amint vagyunk, de emelj magadhoz és gazdagíts a te gazdagságod által!
Karl Barth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése