Húsvét hetedik hetének szombatja

Húsvét hetedik hetének szombatja

Péter apostol háromszori szeretet-vallomása után, valamint azt követően, hogy az Úr őrá bízza közösségének vezetését, Jézus Péter kérdésére a „szeretett tanítvány,” János apostol sorsáról beszél. A hagyomány szerint János magas kort ért meg, az I. század vége táján halhatott meg. Magas életkora miatt ebben az időben elterjedt a keresztények között az a vélekedés, hogy János nem hal meg vagy legalábbis megéri Krisztus második eljövetelét. Az evangéliumnak ez a részlete Jézus szavai alapján igyekszik cáfolni a Jánossal kapcsolatos téves vélekedést.
Péter apostol azt a sorsot kapja, hogy vértanú legyen, életét adja Jézusért, vérével tanúskodjon róla. János sorsa más, ő nem lesz vértanú, de ő is tanúságot tesz, mégpedig szavaival, igehirdetésével, valamint írásával, az evangéliummal. Mindketten Krisztus követői, mindketten a tanúságtétel útján járnak. Mindketten onnan indultak, hogy megtapasztalták az Úr irántuk való szeretetét, miként a többi apostolnak és tanítványnak is ez volt az első élménye a Jézussal való találkozásukkor.
Érzem-e, hiszem-e, hogy Jézus engem is ugyanúgy szeret, mint Pétert, Jánost vagy többi tanítványát? Megvallom-e szeretetemet az Úr iránt? Tanúságot teszek-e róla a világban az emberek előtt? Szavaimmal és életemmel kell e kérdésekre válaszolnom.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Vétkeztem, és eltűrted. Elhagytalak, és még mindig fönntartasz. Ha bánkódom, megbocsátasz. Ha vissza térek, ismét befogadsz. Ha halogatom ezt, vársz rám. Visszahívsz, ha eltévedek. Édesgetsz, ha ellenállok. Megvárod, míg felébredek kábultságomból. És egészen magadhoz ölelsz, ha Hozzád térek.
Szent Ágoston