Húsvét hetedik hetének keddje

Húsvét hetedik hetének keddje

Jézus főpapi imájának szokás nevezni azt a részt, amelyet a következő napokban olvasunk az evangéliumban. Az ima az utolsó vacsorán hangzott el, közvetlenül az apostolokhoz intézett búcsúbeszéd után. Jézus kifejezetten az Atyához szól, hozzá imádkozik, de szavainak fültanúi az apostolok. Korábban Jézus mindig félrevonult, amikor az Atyához akart imádkozni, az ő Atyjával akart beszélni. Előfordult, hogy az egész éjszakát imádságban töltötte, de ennek nem voltak sem az apostolok, sem a tanítványok, sem más emberek a tanúi. Most viszont az általa választottak jelenlétében imádkozik, tehát akarja azt, hogy övéi hallják imáját.
Az ima fontos teológiai kijelentést tartalmaz arról, hogy Jézus az Isten Fia. Az Atya Fiának tekinti magát, aki küldetésének hűséges és engedelmes teljesítésével, azaz a szenvedés és a halál vállalásával dicsőséget szerez az Atyának. A Fiú azt kéri az Atyától, hogy önfeláldozása után az Atya is dicsőítse meg őt. Itt a feltámadásra kell gondolnunk, pontosabban a feltámasztásra, mint az Atya cselekedetére.
Jézus imádsága annak mintája, ahogyan az Atyához imádkoznunk kell. Úgy tekintünk Istenre, mint szerető és gondviselő Atyánkra, akihez bátran fordulhatunk kéréseinkkel. Főként akkor, ha keresztény életünk dicsőséget szerez Istennek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus, Te a világ világossága, Te vagy az út, amelyen ma járok. Te vagy az igazság, amely vezet. Te vagy az élet, amelyet megtalálok. Add nekem szeretetedet, hogy mindenben megtaláljalak.
Jörg Zink