Húsvét hetedik hetének hétfője
Jézus
utolsó vacsorán mondott beszédének végéhez érkeztünk a mai evangéliummal. Eddig
apostolaihoz beszélt, ezt követően pedig továbbra is az utolsó vacsora termében
maradunk, de már a mennyei Atyához intézi szavait, főpapi imáját. Búcsúszavainak
végén az apostolok kijelentik, hogy most már hisznek, mert Mesterük nem
hasonlatokban tanítja őket, hanem nyíltan beszél hozzájuk. Hiszik, hogy Jézus
az Atyától jött, ő az Atya küldötte. Megértik, hogy Jézus azt tanította nekik
éveken át, amit az Atyától hallott, amit az Atya bízott rá. Világossá válik
számukra, hogy Mesterük minden cselekedetét az Atya
nevében tette.
Az apostolok szavai alapján mi is megfogalmazhatjuk a magunk és az Egyház hitvallását: hiszünk Jézus Krisztusban, aki öröktől fogva az Atyánál volt. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki az idők teljességében az Atyától, az ő küldötteként jött el a világba. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki földi élete során az Atyától kapott küldetését hűségesen teljesítette, s ennek legfőbb mozzanata az ő kereszthalála és feltámadása. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki küldetését befejezvén visszatért az Atyához. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki közbenjárónk a mennyei Atyánál. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki a mennyországba vezet bennünket, a mi Atyánkhoz, az Istenhez.
© Horváth István Sándor
Imádság: Az apostolok szavai alapján mi is megfogalmazhatjuk a magunk és az Egyház hitvallását: hiszünk Jézus Krisztusban, aki öröktől fogva az Atyánál volt. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki az idők teljességében az Atyától, az ő küldötteként jött el a világba. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki földi élete során az Atyától kapott küldetését hűségesen teljesítette, s ennek legfőbb mozzanata az ő kereszthalála és feltámadása. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki küldetését befejezvén visszatért az Atyához. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki közbenjárónk a mennyei Atyánál. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki a mennyországba vezet bennünket, a mi Atyánkhoz, az Istenhez.
© Horváth István Sándor
Örök, mindenható Isten, aki az alázatosokat kegyelmes tekinteteddel vigasztalod, végtelen hálát adok szent fölségednek, hogy könyörülvén rajtam, bűneimnek rútságából kihoztál engem.
Pázmány Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése