2015. május 21., csütörtök

Húsvét hetedik hetének csütörtökje



Húsvét hetedik hetének csütörtökje


Főpapi imájának befejező részében Jézus mindazokért imádkozik, akik az apostolok szavára eljutnak a benne való hitre. E szavak előrevetítik, hogy az apostoli igehirdetés és szolgálat, valamint az Egyház szolgálata az évszázadok és évezredek folyamán eredménnyel fog járni. Eredménnyel annak ellenére is, hogy folyamatosan szembe kell néznie az elutasítással, a gyűlölettel.
Az apostolok érdemének kell tekintenünk, hogy elfogadták Jézus hívását, megismerték az Úr személyét és tanítását, s benne felismerték a Megváltót. Érdem azért, mert személyes döntés volt ez részükről. Érdem, mert sok kortársuk ellentétes döntést hozott, az elutasítást választotta. Érdem, hogy kitartottak Jézus mellett, mert ez szeretetüknek a jele.
A hívőknek, akikért Jézus itt imádkozik, az az érdeme, hogy bár nem hallották személyesen Jézust, nem láthatták ők, mégis az apostolok szavának köszönhetően eljutnak a hitre. Ők is személyes döntést hoznak, ők is szeretetüket akarják kifejezni. A Krisztusban hívők hitbeli és szeretetbeli egysége jelként szolgál a világban, hogy Jézus valóban az Atya küldötte, jelként, amelyet látva ők is eljuthatnak a hitre. Egység csak ott van, ahol mindenki elfogadja az Atya irgalmát, a Fiúra mint Megváltóra tekint és engedi, hogy a Szentlélek vezesse. Én is az egység jele vagyok?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, Te kedveled és helyreállítod lelkünk ártatlanságát. Fordítsd magadhoz szolgáid szívét, hogy Szentlelked tüzétől fölgyulladva, állhatatosak maradjunk a hitben és buzgók a jócselekedetekben. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése