Húsvét hatodik hetének szombatja

Húsvét hatodik hetének szombatja

„Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek” (Jn 16,23) - olvassuk Jézus szavait a mai evangéliumban. Hogyan értsük szavait? Ha a diák ellustálkodja a napot tanulás helyett, kérheti azt, hogy a másnapi dolgozata hibátlan legyen? Ha valaki egy munkahelyi balesetben eltörte a lábát, kérheti-e, hogy másnapra meggyógyuljon? Ha valaki szerencsejátékban elveszítette a pénzét, kérheti-e azt, hogy a következő héten övé legyen a főnyeremény? Beleférnek ezek a kérések a „bármi” keretébe? Teljesíteni fogja azokat Isten? Aligha. Egyesek bizonyára szívesen vonatkoztatnák Jézus szavait a felsorolt példák területeire vagy hasonlókra, de ez a kijelentés teljes félreértése. Az imádság nem pótolja emberi mulasztásunkat. Az imádság nem pótolja emberi kötelességszegéseinket. Az ima nem teszi semmissé az emberi hibáinkból, gyengeségünkből fakadó rosszat. Az ima nem fogja segíteni bűnös és káros szenvedélyeinket. Az ima arra való, hogy lelki kincsekért imádkozzunk, mindazért, ami lelkünk javát szolgálja.
Jézus kijelentésének súlypontja ott van, hogy az ő nevében kell imádkoznunk. Ő a közbenjárónk az Atyánál. Visszatér a mennybe, ahonnan jött, de továbbra is figyel kéréseinkre és kegyelmével segíti életünket. Tanuljunk meg az ő nevében, helyesen imádkozni!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, kegyelmed lassan, de biztosan egyházadba vezetett. Még azt a kegyelmet is adtad, hogy ezt a hivatottságot teljesen kihasználjam és üdvösségemre fordítsam. Vezess és állandóan vigyél végtelen irgalmad forrásához. Lelkem pedig lángoló imádással legyen tele.
John Henry Newman