Ferenc pápa család-katekézise a házasság szépségéről az általános kihallgatáson
Ferenc
pápa kínai zarándokokat köszönt
A
Szent Péter téren megtartott általános kihallgatás során
Ferenc pápa folytatta a család katekézisét, most a 13. részben a keresztény
házasság szépségéről szólt.
A
házasság: nagy titok, elképzelhetetlen méltóság
„A
családról szóló katekézis
útján most közvetlenül a keresztény házasság szépségét érintjük – kezdte
beszédét a pápa. Az nem egyszerűen csak egy szertartás, melyet a templomban
tartanak, virággal, esküvői ruhákkal és fotókkal… A keresztény házasság egy
szentség, amely az egyházban valósul meg és amit maga az egyház végez,
amennyiben útjára indít egy új családi közösséget. Ez az, amit Pál apostol így
foglal össze a híres passzusában: „Nagy titok ez – tudniillik a házasság – és
én ezt Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom” (Ef 5,32). A Szentlélek
indítására Pál megállapítja, hogy a házastársak közötti szeretet a Krisztus és
az egyház közötti szeretet képe. Elképzelhetetlen méltóság! De valójában
bele van írva az Isten teremtő tervébe és Krisztus
kegyelmével, megszámlálhatatlanul sok házaspár, jóllehet saját korlátaikkal és
vétkeikkel, megvalósították azt!
Szeressék
egymást, álljanak egymás szolgálatában
Szent
Pál, amikor a Krisztusban való új életről beszél, mondja, hogy a keresztények
mindnyájan arra hivatottak, hogy szeressék egymást, miként Krisztus szerette
őket, vagyis „vessék alá magukat egymásnak” (Ef 5,21), ami azt jelenti, hogy
álljanak egymás szolgálatában. Itt vezeti be a megfelelést a férj-feleség és a
Krisztus egyház páros között. Világos, hogy egy tökéletlen hasonlóságról van
szó, de a lelki értelmét kell megragadni, ami magasztos és forradalmi,
ugyanakkor egyszerű, elérhető a férfi és a nő számára, akik Isten kegyelmére
bízzák magukat.
„A
férj, mondja Pál apostol, szeresse a feleségét, mint a saját testét (Ef 5,28);
úgy szeresse, ahogy Krisztus szerette az egyházat és odaadta önmagát érte”. És
ti, férfiak, akik itt vagytok most ezen a téren, értitek ezt? – kérdezte tőlük
a pápa. Úgy szeretni a saját feleséget, ahogy Krisztus szereti az
egyházat. Ez nem tréfa, hanem komoly dolog. Az embertől megkívánt ilyen
odaadottság radikalizmusának a hatása, a feleség szeretete és méltósága által,
Krisztus példája nyomán, óriási jelentőségű, magában a keresztény közösségben
is. Az evangéliumi újdonságnak ez a magja, mely visszaállítja az odaadottság és
tisztelet eredeti kölcsönösségét, és csak lassanként érlelődött meg a
történelemben, de végül is felülkerekedett.
A
házasság szentsége a hit és szeretet nagy műve
A házasság
szentsége a hit és szeretet nagy műve: tanúsítja a bátorságot hinni Isten
teremtő aktusának szépségében és megélni azt a szeretetet, mely segít túllépni,
túllépni saját magunkon és saját családunkon is - hangsúlyozta a pápa. A
fenntartás és mérték nélküli szeretetre szóló keresztény hivatás, mint ilyen,
Krisztus kegyelmével együtt a szabad beleegyezés alapján áll, mely a házasságot
képezi. Az egyház maga vesz részt teljesen minden egyes házasság történetében:
épül a sikerein és szenved a tévedéseiben - emelte ki a pápa, majd kérdések
sorát tette fel:
De
komolyan fel kell tenni magunknak a kérdést: elfogadjuk-e a végsőkig menően,
mint hívek és pásztorok, Krisztus és az egyház történetének a házasság és az
emberi család történetével való felbonthatatlan kapcsolatát? Készek vagyunk
magunkra vállalni komolyan ezt a felelősséget, vagyis hogy minden házasság
annak a szeretetnek az útján halad-e, mely Krisztus szeretete az egyháza iránt?
Nagy dolog ez! Az elismert és a maga tisztaságában helyreállított teremtői
titok ilyen mélységében nyílik meg a második nagy távlat, mely a házasság
szentségét jellemzi.
Az
„Úrban való házasságkötés” missziós jellege – a házasság mindenkié
Az
„Úrban való házasságkötés” döntése hordoz még egy missziós vonást is, mely azt
jelenti, a szívben készséges arra, hogy Isten áldása és az Úr kegyelme révén,
mindenkié legyen. Ugyanis a házastársak, mint ilyenek, részt vesznek az egyház
küldetésében. Ehhez pedig nagy bátorság kell! Éppen ezért, amikor a fiatal
házasokat köszöntöm, azt mondom nekik: „Íme, a bátrak!”, mert nagy bátorság
kell úgy szeretni egymást, ahogy Krisztus szereti az egyházat – nyugtázta a
pápa.
A
bátorság szentsége
A
szentség szertartása nem hagyhatja figyelmen kívül a családi élet e közös
felelősségét, az egyház szeretetének nagy küldetése tekintetében. Így az egyház
élete mindannyiszor gazdagabbá válik ennek a hitvesi hűségnek a
szépségével, miként szegényebb lesz akkor, ha az eltorzul. Az egyháznak, ahhoz,
hogy mindenkinek felkínálja a hit, remény és szeretet adományait, szüksége van
a jegyesek bátor hűségére is a szentség kegyelméhez! Isten népének szüksége van
a hit, remény és szeretet hétköznapokban megjárt útjaira, mindazon örömmel és
fáradsággal együtt, ami ezen az úton a házasságban és a családban adódik. Az
útirány mindig ki van jelölve, ez a szeretet útiránya: szeressünk ahogy az
Isten szeret, mindörökre. Krisztus meg nem szűnően gondját viseli az egyháznak:
szereti mindig, vigyáz rá, mint saját magára.
Törékeny
cserépedényben…, de áldás!
Krisztus szüntelenül megtisztítja az egyház emberi
arcát, elveszi a foltokat és mindenféle ráncokat róla. Megindító és nagyon szép
Isten erejének és gyengédségének ez a kisugárzása, amit házaspárról házaspárra,
családról családra átörökít. Igaza van Szent Pálnak: ez valóban nagy titok!
Férfiak és nők, akik eléggé bátrak ahhoz, hogy hordozzák ezt a kincset az
emberiség „cserépedényeiben”. Ők egy lényeges erőforrás az egyház és az
egész világ számára. Isten áldja meg őket ezerszer is ezért! – fejezte be katekézisét
a pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése