2015. május 26., kedd

Évközi nyolcadik hét keddje



Évközi nyolcadik hét keddje


A gazdag ifjú és Jézus párbeszédének az apostolok is fültanúi voltak. Látták az ifjú lelkes igyekezetét és szomorú távozását. Jogosan érzik, hogy ők megtették azt, amire az ifjú nem volt képes. Ők elhagyták mindenüket, amikor Jézus meghívta őket, ők vállalkoztak követésére. Bennük nem csupán a pillanatnyi lelkesedés lángolt, hanem hosszabb ideje kitartottak Mesterük mellett. Jogosan merül fel bennük a kérdés, amelyet aztán Péter apostol fogalmaz meg: mi lesz a jutalmuk?
Jézus három dolgot ígér: „százannyit” mindenért, amit elhagytak, üldözéseket és örök életet. Vagyont, gazdagságot, evilági előnyöket vagy jólétet nem ígér. Az elsőként említett „százannyi” nem csupán jelképes, hiszen az Úr követésére vállalkozók családra, testvérre, barátra találnak a keresztény közösség tagjaiban bárhol a világon. Az üldözésekről bizonyára lemondanának, de ezt is készek vállalni. Az örök élet pedig a legnagyobb jutalom, amit az ember az életével, az élete odaadásával kiérdemelhet Istentől.
Közben ne feledkezzünk el a lényegről: a jutalom annak jár, aki Jézusnak és az ő evangéliuma hirdetésének szenteli életét. Aki életében egyetlen alkalommal is megtapasztalta már, hogy Isten mennyire bőkezű a jutalmazásban, az ne féljen Jézusnak adni életét!
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, nem látom életem értelmét. Nem tudom, mi a rendeltetésem. Nem is kutatom, meg akarok elégedni azzal, amit Te számomra rendelsz. Elég, ha tudom: sorsom a te kezedben van. És ha néha különös, csodálatos út is az, amelyen vezetsz, nem kételkedem, hogy Te engem oda vezetsz, ahol hasznosítani tudsz, ahol értékes vagyok Számodra.
J. B. Nouleau 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése