2015. április 9., csütörtök

Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária 3.



Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária
elmélkedés második rész

A rőzseszedő három kislány újra találkozott a Savy-pataknál. Az egészségesek nagy csomagot hoznak a patakhoz. Bernadette, az asztmával gyötrődő legidősebb egy Csoda-csodaszép Hölggyel van elfoglalva, aki a Massabielle- barlang bejárata fölött áll mezitláb, fehér ruhában, derekán kék övvel és rózsafüzérrel. Éppen végeztek a közös imával, azaz Bernadette mondta hangosan, a Hölgy pedig csak számolta az elmondott Üdvözlégyeket. A szorgalmas lányok újra visszaértek, átdobták a patakon a rőzse-kötegeket, és a patak jéghideg vízétől jajongva keresték harmadik társukat. Bernadette erre kizökkent az ájtatos imából, zavartan társaira nézett, és rákérdezett: Mit láttatok? Azok semmi különöset nem észleltek, hiszen nem emelték fel a fejüket a sziklafülke felé. Bernadette szűkszavúan beszámolt a gyönyörű Hölgyről, az elmondott rózsafüzérről, aztán a miatta aggódó pajtásoknak bejelentette: ő bizony újra eljön ide, mert úgy érzi, hogy erre a szemétgyűjtő helyre valami nagy céllal jött, valakit, vagy valakiket keresett a különös jelenség. A két rőzse-gyűjtő kislány közül az egyik, Bernadette húga, Marie, otthon nem tudta megállni, hogy édesanyjuknak el ne árulja: Bernadette az elhagyott Massabbielle-nél látott a sziklaüregben egy nagyon szép és mezítlábas Hölgyet, és együtt mondták el a rózsafüzért. Ez a hír annyira hihetetlen volt, hogy senki sem el nem hitte. Tiltották neki, hogy újra oda menjen. Ő azonban a vasárnapi mise után mégis kiment. Ott találta a Hölgyet. Elimádkozták ismét a rózsafüzért, és a látomás eltűnt. A harmadik találkozó alkalmával aztán megszólalt a Hölgy, és kérte Bernadette-et, hogy két hétig menjen ki a Massabielle-barlanghoz. Egyik alkalommal többszöri érdeklődésre mondta meg a nevét: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Mária, aki a bűn elleni harcban a Megváltó Nemes Társa, immár másodízben látogat el Franciaországba. Küldetése: visszavezetni Istenhez a lecsúszott szegényeket, hitüket vesztett tömegeket. Ez az ország jólétet ígért a „föld rabjainak, az éhes proletároknak”, és a nagy francia forradalomban (1789) tömegével irtott ki rengeteg embert a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jel-szavát ordítozva. A Szűzanya ehhez a társadalmi csoporthoz kopogtatott be támogatókat keresve. Az édesapa három vízimalmot vesztett el egymás után Kénytelen volt a nincstelen városiak közé beköltözni, holott malomtulajdonosként tisztességgel tudta fenntartani négy gyermekét. A jó levegőjű molnárlakásból át kellett költöznie Lourdes város kiöregedett börtönépületébe, amelyet azért zárt be a városvezetés, mert évszázadok alatt a levegője is romlott lett. Pedig jól tudta a családfő, hogy Bernadette-nek igen súlyos asztmája van. A Szűzanya tehát nem szép elmélettel, hanem Isten gondoskodó szeretetével mutatta meg, hogy az emberi önzés millió bűnhajtását élő szeretette kell fölcserélni. Magához ölelte a hattagú családot, pedig csak ennyit ígérhetett: A földön nem ígérhetek anyagi boldogságot, csak majd odafenn. Bernadette láthatta a világ Királynőjét. Talán ő volt a legboldogabb ember a világon. Pedig eleinte senki nem hitt neki. Csodálkozó szemét le nem vette róla. Pedig eleinte csak így tudta említeni: „Az” Az iskolában, a hittancsoportban is, ő volt a legidősebb és a leggyengébb tanuló. Apáca osztályfőnöke sem hitt neki. Gyakorta kipellengérezte. Franz Werfel: Bernadette című regényében nagyon találóan adja a Nővér ajkára: „Bernadette-nek az angyalok kenyerét is megsózták” De őt semmi kellemetlenség nem keseríti el: A „Szeplőtelen Fogantatás”-t látni, kéréseit végrehajtani olyan tökéletes öröm, amilyen majd minden üdvözült embernek a mennyei istenlátás lesz, persze megértve azt, hogy ott majd a boldogító istenlátás milliószor tökéletesebb és boldogítóbb lesz az ő itteni öröménél. Érthető, hogy a világon segíteni akaró Istenanya egész lényével emeli ennek a kiválasztott kislánynak a boldogító látás meg-megújuló örömét, egyben a gondolkodó, elmélkedő mostani olvasókat is fel akarja emelni ezzel a módszerrel a Szűzanya. Hiszen Ő „csak” követ. Fia megváltó és boldogító megismeréséhez Ő csak szerény eszköz akar maradni. De Bernadette arcán, alakján az oda gyülekezett hívek és istenkeresők, mint ragyogó tükörben látják magát a hívő lelkek újjászületésének beteljesülését. Ahol ilyen a Királynőből kisugárzó visszfény ragyogása, milyen jó lesz majd látni Istent.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése