Jézus a Megváltó Nemes Társa, Mária 1.

Lourdes-i Boldogasszony

 
A Teremtés könyvének két csodálatos fejezete (1-2) Isten nagy művét mutatja be nekünk, és ennek részleteit az Úr mindig így zárja le: „Isten látta, hogy ez jó”Ennek a felsorolásnak a vége az emberi közösségnek létrehozása: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkossunk neki segítőtársat, aki hozzá illő”(Ter 2,18) „Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve (ísa), mivel a férfiből (ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (szervezet) lesz. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt”(18. 22-25)Az ember boldog volt, mert az Úr mindent neki adott, hogy uralkodjék rajta: a termőföldet, minden növényt és állatfajtát, a mérhetetlen csillagvilágot is,bár csak pazar látványosságnak, aztán a földi élet befejeztével a mennyországot is neki szánta mint az angyalok testvéreinek. Ennek a sok értéknek a betetőzése lett az emberi lélekhez teremtett megszentelő kegyelem, amely az egyszerű teremtményt Isten fogadott gyermekévé avatta. Ennek a kegyelemnek csúcspontja, hogy Isten a majdani jövőben születő gyermekeiknek, unokáiknak és azok minden ivadékának is megadta ezt a hatalmas értékű ajándékot. Ezzel a határozatával minden emberi ivadéknak örökségül adja az Úr, hogy az isteni műhöz, az új ember lelkének teremtéséhez velejáró jogként rendeli ezt az adományt. Pillanatra sem szabad elfeledni, hogy mind a lelket, mind az istengyermekség kegyelmét csak az Úr tudta megteremteni, mert a teremtés Istennek másokkal közölhetetlen képessége.Ezt nyomatékosan közölte Isten az ősszülőkkel: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz”(2,16-17) Amikor tehát Éva, majd Ádám evett a tiltott fáról, hogy azzal megszerezze magát az isteni hatalmat is, elvesztették az istengyermekség ajándékát és vele azt a kiváltságot, hogy gyermekeik és minden leszármazottjuk megszentelő kegyelem birtokában kapja teremtésükkor a lelket. Ez az eredeti bűn. Ezt eltüntetni és visszaszerezni az elvesztett jussot, Isten csak a Megváltó halálával és feltámadásával tudta visszaadni. Amikor tehát Isten Fia meg akart testesülni, hogy megváltson minket, nem akarta megengedni, hogy Édesanyja a sátán birodalmához tatozzék a megváltói halál bekövetkeztéig. Ezért Mária fogantatása alkalmával az Ő lelke teremtését úgy vitte végbe, hogy a lelkéhez azonnal, egy-időben megteremtette a megszentelő kegyelmet is. Tehát az Ő lelke a bűnös, kegyelemfosztott állapotot nem szenvedte meg, Szeplőtelenül Fogantatott. Ezt a kiváltságot a Krisztus születése után a X. században kezdték megfontolni, lehetőségét megvizsgálni. A XIII. században a ferencesek, főleg Boldog Duns Scot János védelmezte és ezzel az indokkal alapozta meg: „Isten az Édesanyjával megtehette, hogy az eredeti bűntől megóvta; illett is megtennie, tehát meg is tette”. Mi magyarok Nagyasszonyunk kiváltságát sok-sok vitában védtük, imával támogattuk, a Pázmány Péter alapította egyetemen vallani és védeni kellett. Végül 1854-ben VIII. Pius pápa hirdette ki kötelező hittitokként (dogma). Mária végül 1858.február 11-én Lourdes nevű francia kisvárosban Soubirous Bernadette-nek először jelent meg a Gave nevű folyó partján a Massabielle-barlang bejárata fölött egy sziklamélyedésben. Harmadik alkalommal megszólította a kislányt, és sok-sok imát kért, hogy a földön élő emberek gonoszságaikat bánják meg, térjenek meg, mert különben Isten súlyos büntetésekkel látogatja meg őket. A kislány sokszor kérte, mondja meg a nevét. Végül azt válaszolta égre emelt szemmel: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” Korunk istentagadó, sokan ölnek, rabolnak, hazudnak, lopnaK. Engeszteljünk Máriával és Fiával együtt hazánk és minden ember bűneiért.