Húsvét második hetének péntekje

Húsvét második hetének péntekje

A csodálatos kenyérszaporítás eseménye azt tükrözi, hogy miként találkozik az emberi természetes vágyakozás azzal, amit Isten természetfeletti módon ad az embernek, bár az emberi természetes gondolkozás nagyban különbözik Isten természetfeletti megoldásától. Isten éppen a természetes vágyainkat használja fel arra, hogy természetfelettiek utáni vágyat ébresszen bennünk, bár ez nem mindig sikerül emberi földhöz ragadtságunk miatt.
A történet azzal indul, hogy az emberek éhesek és nyilvánvalóan enni szeretnének. Ez egy természetes vágyakozás, az életösztön része, testünknek szüksége van a táplálékra. Az ember egy ilyen helyzetben természetes módon gondolkozik, amikor megoldást keres. Ezt jelzi Fülöp apostol javaslata, aki arra gondol, hogy kenyeret kellene venni a sok ember számára, hogy enni tudjanak.
Jézust viszont nem kötik az evilági keretek, képes túllépni a természetes világ határain, képes csodát, azaz természetfeletti dolgot tenni. A kenyérszaporítás ennek bizonyítéka. Olyan módon ad kenyeret az embereknek, ahogyan ők el sem tudták volna képzelni. Ez Isten megoldása az emberi problémára.
A kenyérszaporítás csodája ugyanakkor előremutat az Oltáriszentségre, amelyben Krisztus a saját testét adja nekünk. Lelki éhségünket, Isten utáni vágyunkat azzal csillapíthatjuk, ha a szentáldozásban magunkhoz vesszük az Úr szent testét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram! Te mondtad: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Ne engedd, hogy a megváltás meddő maradjon bennem és embertársaimban. Ne engedd, hogy valaha is elszakadjak az igazi szőlőtőtől. Hadd éljek szent életközösségedben, s hadd járja át kegyelmed ereje minden tettemet! Amen.
F. Lelotte