2015. április 22., szerda

Húsvét harmadik hetének szerdája



Húsvét harmadik hetének szerdája


Beszédének lényegi mondanivalójához érkezik, amikor Jézus kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6,35). Valószínűleg sokan ezen a ponton „veszíthették el a fonalat.” Eddig minden világos volt. Látták a kenyérszaporítást, amely az egykori manna-csoda megismétlése a messiási időkben. Megértették, hogy Isten - miként a régi időkben, ugyanúgy a jelenben is - képes gondoskodni népe számára táplálékról. És ekkor jön az újdonság: Jézus azt állítja magáról, hogy ő az élet kenyere. Hogyan kell ezt érteni? Mit jelenthetnek ezek a szavak? Milyen értelemben lehet ő kenyér? Ilyen kérdések járhattak az egykori hallgatóság fejében, mert még nem tettek különbséget a testi táplálék és a lelki táplálék között. Ők arra gondoltak, hogy Isten minden nap olyan kenyeret ad nekik, amely testüket táplálja, azaz valóságos kenyeret. Jézus viszont arra gondol, hogy az ő teste lelki táplálék lesz az emberek számára.
Jézus is megérezhette az emberek megdöbbenését. Bizonyára észrevette, hogy kijelentését értetlenül, sőt hitetlenkedve fogadják, s erre utalást is tesz. Mivel magyarázható e hitetlenség? Talán azzal, hogy egyesek maguk akarják megszabni, hogy Isten milyen jeleket mutasson és nem azt keresik, hogy a látható jelek által mit akar nekik Isten üzenni. A hit és a hitetlenség útja abban különbözik, hogy elfogadom-e Isten vezetését?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenünk, Te az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat az egyházközségekben teszed láthatóvá, melyek szerte a földön úton vannak az örök haza felé. Add meg jóságosan népednek, hogy méltóképp képviselje népednek világot átfogó közösségét, jellé váljék a világ számára, és Krisztust vigye az emberek közé. Amen.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése