Ferenc pápa:
Ugyanazért a munkáért a nőknek ugyanazt a bérezést kell kapniuk!
Április 29-én az általános
kihallgatás keretében Ferenc pápa tizenkettedik katekézisét tartotta a
családról. Hangsúlyozta: alaposan végig kell gondolnunk, miért csak kevés
fiatal köt házasságot; a keresztényekre nagy felelősség hárul, hogy tanúságot
tegyenek a házas élet szépségéről.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A Teremtés könyvének két elbeszélése alapján már
elgondolkodtunk arról, mi Isten eredendő terve a férfi-nő emberpárral,
most pedig egyenesen Jézusra tekintünk.
Evangéliumának elején János evangélista elbeszéli a
kánai menyegző történetét, amelyen Szűz Mária és Jézus is jelen volt
tanítványaival (vö. Jn 2,1–11). Jézus nemcsak részt vett a házasságkötésen,
hanem a bor csodájával „megmentette az ünnepet”! Első csodajelét tehát, mellyel
kinyilatkoztatta dicsőségét, egy házassághoz kapcsolódóan művelte, Mária
gyengéd anyai ösztönzésére hajtotta végre ezt a mozdulatot, amellyel mély
rokonszenvét fejezte ki az ott születő család iránt. Ez emlékeztet minket a Teremtés
könyvére, amikor Isten befejezi a teremtés munkáját és megalkotja mesterművét,
mesterműve pedig a férfi és a nő. És itt azt látjuk, hogy csodáit Jézus éppen
ezzel a mesterművel kezdi meg: a házassággal, egy lakodalomban, a férfival és a
nővel. Jézus ezáltal azt tanítja nekünk, hogy a társadalom mesterműve a család:
az egymást szerető férfi és nő! Ez a mestermű!
A kánai menyegző óta sok minden megváltozott, de
Krisztus ott művelt „csodajelének” mindig érvényes üzenete van.
Manapság nem egykönnyen beszélünk a házasságról mint
az idő folyamán, a házasok életének egyes állomásain megújuló ünnepről. Tény,
hogy egyre kevesebben házasodnak meg, tény, hogy a fiatalok nem akarnak
megházasodni. Sok országban pedig növekszik a válások száma, és csökken a
született gyermekeké. Mivel nehéznek bizonyul együtt maradni – akár mint pár,
akár mint család –, egyre gyakrabban és egyre korábban megszakítják a
kapcsolatot, ennek következményeit pedig elsődlegesen a gyermekek viselik. Ha
már kiskorodtól fogva azt tapasztalod, hogy a házasság csak egy „bizonyos
időszakra szóló” kötelék, számodra öntudatlanul is ezt fogja jelenteni. Sok
fiatal jut el ugyanis arra a döntésre, hogy lemond egy visszavonhatatlan
kötelék vállalásáról és a tartós családról mint élettervről. Úgy látom, nagyon
komolyan végig kell gondolnunk, miért érzi úgy sok fiatal, hogy „nem képes”
megházasodni. Az ideiglenesség kultúrája vesz körül minket: minden csak
átmeneti, úgy tűnik, semmi sem végleges.
Manapság ezek a házasságot kötni nem kívánó fiatalok
aggodalomra adnak okot: miért nem kötnek házasságot a fiatalok? Miért
választják inkább az együttélést, sokszor „korlátolt felelősségvállalással”?
Sokan – megkereszteltek is – miért csak kevéssé bíznak a házasságban és a
családban? Igyekeznünk kell ezt megérteni, ha azt szeretnénk, hogy a fiatalok
megtalálják a helyes utat, amelyen járniuk kell. Miért nincs bizalmuk a
családban?
Nem csak anyagi jellegű nehézségek játszanak itt
szerepet, még ha ezek valóban komolyak lehetnek is. Sokan úgy vélik, hogy az
utóbbi évtizedekben végbement változásokat a nő emancipációja indította el. De
ez az érvelés sem állja meg a helyét, ez hamis, nem igaz! Ez a férfi
uralkodásra való törekvésének egyik megnyilvánulási formája, a férfi ugyanis
mindig uralkodni akar a nő felett. Leszerepelünk, ahogyan Ádám is, amikor azt
kérdezte tőle Isten: „Miért ettél a fa gyümölcséből?”, ő pedig azt felelte: „Az
asszony adta nekem.” Tehát az asszony hibája! Ó, szegény asszony! Meg kell
védenünk a nőket! Valójában szinte minden férfi és nő stabil érzelmi
biztonságra, szilárd házasságra és boldog családra vágyik. A felmérések szerint
a fiatalok értéklistájának első helyén minden esetben a család áll, de a
tévedéstől való félelmük miatt sokan gondolni sem akarnak családalapításra;
sokan, bár keresztények, nem terveznek szentségi házasságot kötni, mely a
szövetség egyetlen és megismételhetetlen jele s ezáltal a hitről való
tanúságtétel lenne. Talán ez a tévedéstől való félelem a legnagyobb akadálya
annak, hogy elfogadják Krisztus szavát, aki megígérte kegyelmét a házas
szövetségnek és a családnak.
A keresztény házasság áldottságáról való legmeggyőzőbb
tanúságtétel a keresztény házaspár és család szép élete! Ennél hatásosabban nem
lehet felragyogtatni a szentség szépségét! Az Isten által megszentelt házasság megőrzi
azt a köteléket a férfi és a nő között, amelyet Isten a világ teremtésétől
fogva megáldott; a béke és jóság forrása az egész házasélet és családi élet
számára. A kereszténység kezdeti időszakában például a férfi és a nő közötti
kapcsolatnak ez a nagy méltósága felülkerekedett az akkoriban egészen
megszokottnak tartott visszaélésen, tudniillik a férjeknek azon a jogán, hogy
kitaszítsák feleségüket, a legálságosabb és legmegalázóbb indokokkal. A család
evangéliuma, az evangélium, amelyet épp ez a szentség hirdet, legyőzte a
kitaszítás szokásos kultúráját.
A házasok közötti teljes egyenlőség keresztény
magjának ma új gyümölcsöket kell teremnie. A házasság társadalmi méltóságáról
szóló tanúságtétel ezen az úton lesz a legmeggyőzőbb: a vonzó tanúságtétel útján,
a házasfelek közötti kölcsönösség és egymás kiegészítésének útján.
Ezért nekünk, keresztényeknek, sokkal többet kell
követelnünk ezen a téren. Például: határozottan ki kell állnunk azon jog
mellett, hogy ugyanazért a munkáért ugyanazt a bérezést kapják; miért tartják
az emberek normálisnak, hogy a nők kevesebbet keressenek, mint a férfiak? Nem!
Ugyanazok a jogaik! Az egyenlőtlen elbírálás igazi botrány! Azután mindig
valódi értékként el kell ismerni a nők anyaságát és a férfiak apaságát,
mindenekelőtt a gyermekek javára. Hasonlóképpen a keresztény családok
vendégszeretete is rendkívüli fontosságot nyer manapság, különösen, amikor
szegény, elnyomott, családi erőszakot szenvedett emberekről van szó.
Kedves testvéreim! Ne féljünk meghívni Jézust a lakodalomba,
ne féljünk meghívni otthonunkba, hogy velünk legyen és őrizze családunkat. Ne
féljünk meghívni Máriát, az ő anyját sem! A keresztények, amikor „az Úrban”
összeházasodnak, Isten szeretetének hatékony jelévé válnak. A keresztények
nemcsak önmagukért kötnek házasságot: az Úrban házasodnak össze, az egész
közösség, az egész társadalom javára.
A keresztény házasság e szép hivatásáról beszélek majd a következő alkalommal is.
A keresztény házasság e szép hivatásáról beszélek majd a következő alkalommal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése