Ferenc pápa: a keresztény alázat nem mazochizmus, hanem szeretet
Ferenc
pàpa szentmisét mutat be a Szent Márta-házban - OSS_ROM
Az
önmagáért való megalázkodás mazochizmus, míg az, amelyet az evangélium nevében
szenvedünk és viselünk el, Jézushoz tesz hasonlatossá minket – ezt fejtette ki
péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott
szentmisén. A keresztényeket arra szólította, hogy sohase tápláljanak magukban
gyűlöletet, hanem adjanak időt arra, hogy fölfedezzék magukban az Istennek
tetsző érzéseket és magatartásokat: vagyis a szeretetet és a párbeszédet.
Időt
hagyni a jónak
Lehetséges-e,
hogy az ember a nehéz helyzetekre Isten módozataival reagáljon? Igen –
állapította meg a pápa, hozzátéve, hogy ez csak idő kérdése. Hagyni kell időt
arra, hogy átjárjanak minket Jézus érzései. Az Apostolok Cselekedeteiből vett
szakaszban az apostolok a főtanács előtt állnak az evangélium hirdetésének vádjával,
amiről a törvénytudók nem akarnak hallani.
Ne
adjunk teret a gyűlöletnek
Mindazonáltal
egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus nyíltan azt tanácsolja, hogy hagyják őket,
mert szerinte ha az apostolok tanítása emberektől való mű, akkor elenyészik. Ha
azonban Istentől van, úgysem ronthatnák le (vö. ApCsel 5,37). A főtanács
hallgat szavára, vagyis úgy dönt, hogy időt ad az ügynek. Nem reagál azonnal az
ösztönös gyűlölettől vezetve. És ez minden ember számára a megfelelő gyógymód:
„Időt
adni az időnek. Erre van szükségünk, amikor rossz gondolatokat forgatunk mások
ellen, rossz érzéseink vannak; ellenszenvet, gyűlöletet táplálunk valaki iránt.
Ilyenkor nem szabad hagyni növekedni ezeket az érzéseket, meg kell állni, időt
adni az időnek. Az idő elrendezi a dolgokat és megláttatja velünk a dolgok
helyes oldalát. De ha azonnal dühből reagálunk, akkor biztosan igazságtalanok
leszünk. És ezzel önmagunknak is ártunk”. A pápa tanácsa tehát az, hogy időt
kell hagyni a kísértés pillanatában.
Aki
megáll, időt ad Istennek, békét lel
Amikor
sértettséget táplálunk magunkban, akkor az elkerülhetetlenül robbanni fog.
„Támadásban, háborúban tör ki, és ezekkel a mások iránti negatív érzéseinkkel
Isten ellen harcolunk. Isten azonban szereti a másik embert, szereti a
harmóniát, a szeretetet, a párbeszédet, szeret együtt haladni velünk. Velem is
előfordul – mondta a pápa -, hogy amikor valami nem tetszik nekem, az első
érzésem nem az Istené, hanem mindig a rossz”. Ilyenkor meg kell állnunk és
teret kell engednünk a Szentléleknek, hogy elvezessen minket a helyes útra, a
békéhez. Ahogy az apostolok, akiket megvernek, és aztán boldogan hagyják ott a
főtanácsot, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot
szenvedjenek (vö. ApCsel 5,42).
Jézus
követésének kegyelmét kell kérnünk
„Az
előbbiek büszkesége odavezet minket, hogy meg akarjuk ölni a többieket. Az
alázat és a megalázkodás pedig arra vezet, hogy hasonlítunk Jézushoz. És ez
olyasvalami, amire nem gondolunk. Ebben a pillanatban, amikor sok fivérünk és
nővérünk vértanúságot szenved Jézus nevéért, ők ebben az állapotban vannak:
örülnek, hogy gyalázatot szenvednek, akár meghalnak Jézus nevéért. Ahhoz, hogy
elmeneküljünk az előbbiek gőgjétől, csak egy út áll előttünk: az, ha megnyitjuk
a szívünket az alázatnak. És az alázathoz nem jutunk el soha megalázkodás
nélkül – fűzte hozzá a pápa. Ez olyan dolog, amit magától természetesen nem
értünk meg. Ez egy kegyelem, amelyet kérnünk kell. Jézus utánzásának a
kegyelmét, amelyről nemcsak a mai vértanúk tesznek tanúbizonyságot, hanem az a
sok-sok férfi és nő is, akik minden nap megaláztatásokat szenvednek saját
családjuk javáért, de ők becsukják a szájukat, nem beszélnek, elviselnek
mindent Jézus nevéért”.
A
megalázkodás öröme – Jézus útján járni
És ez az egyház szentsége, ez az öröm, amit a megalázkodás ad – de nem
azért, mintha a megalázkodás szép dolog lenne. Nem, az mazochizmus lenne.
Azért, mert ezzel a megalázkodással Jézust utánozzuk. Két magatartás létezik:
az egyik a bezárkózás, ami a gyűlölethez, a haraghoz vezet, ahhoz, hogy megöld
a másik embert. A másik pedig nyitás Isten előtt Jézus útján, amely miatt akár
nagy megaláztatásokat vállalunk, de ezzel a belső örömmel, mert biztosak
vagyunk abban, hogy Jézus útján járunk – fejezte be péntek reggeli homíliáját
Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése