2015. március 22., vasárnap

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAP



2015.03.22. NAGYBÖJT 5. VASÁRNAP
Törvényét bennsőnkbe helyezi, szívünkbe írja az Úr
Jn 12, 20-33

„Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia”

Jézus utolsó húsvétja Jeruzsálemben. Ez természetesen nem a mi naptárunk húsvétja, ami egy vasárnapot és hétfőt jelent. A zsidóknál a húsvét a húsvéti bárány leölését és a bárány-vacsorát jelentette, meg a kovásztalan kenyerek hetét utána. Ezt a több napos ünnepi eseménysort kell érteni most is, hiszen a mi húsvétunk Jézus feltámadását jelenti. Jeruzsálemben már rengeteg a távolról érkezett zarándok. Köztük voltak görögök is. Abban az időben keletkezett szent irataink görögnek nevezték a Római Birodalom keleti felében élő pogányokat, azaz a nem-zsidókat. Az a néhány görög nagyon szerette volna látni Jézust. Pontosabban szerettek volna beszélni vele. De nem mertek eléje állni, hiszen tudhatták, hogy az ő küldetése elsősorban a zsidókhoz szól. Ezért beszéltek Fülöp apostollal. Ő is keresett még egy társat, Andrást, és így jelezték Jézusnak a görögök kérését. Jézus örült ennek. Jézus minden nemzet Megváltójaként jött a világra. Ezért a nem-zsidók jelentkezésére, mint egy felülről küldött jelre várt. Azonnal válaszolt is: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia”. Ez a megdicsőülés egészen mást jelent, mint a harcoló katonáknak. A harcokban az dicsőül meg, aki legyőzi, kiírtja ellenségeit. Jézus, pedig rögtön jelzi, hogy az Ő sorsa egészen más. Ő a saját életét adja oda, hogy az emberiség örök életet nyerjen: „Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz” (Jn 12, 24) Ezzel jelezte Jézus, hogy neki szenvednie kell és meg kell halnia, de az egész emberi történelem minden üdvözültje örök életét ennek a megváltó halálnak köszönheti. Jézus pontosan tudta, milyen iszonyatos lesz kínszenvedése: „Jézus földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól” (Zsid 5, 7) Az Olajfák hegyén egyedül vívta haláltusáját: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd. Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér csöppjei” (Lk 22, 42-44) „Hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Műve, befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki”. (Zsid 5, 7-9) Ugyanezt a lelkületet várja el tanítványaitól is: „Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya” (Jn 12, 25-26) Hazánk, Magyarország, te is vállaltad ezt a krisztusi szenvedést ezer éven keresztül. Régebben gyermekeid kerültek búzaszemként a földbe. Termékennyé tett téged az Úr, túléltél sok-sok pusztulást. Kilencven év óta egyre mélyebbre süllyedt sorsod. Az utolsó hetven évben termésedet vitték el utolsó grammig. Most a legutolsó húsz évben talpunk alól még a földet is kihúzták. Mondd ki, Urunk: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia”, és vele Édesanyám szeretett országa is.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése