NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA

NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA
Irgalmasan bánik az Úr azokkal, akik szeretik őt
Kiv 20,2
„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából”

Nyolcszáz év telt el azóta, hogy Isten megszólította Ábrahámot, amikor apjával, Terahhal átköltözött a káldeai Úr városából Háránba. Kánaán földjére indultak ugyan, de Terah meghalt Háránban. Ábrahám ott parancsot kapott a Teremtő Istentől, hogy hagyjon fel az ostoba bálványimádással, hagyja el a rokonságát, és unokaöccsével, Lóttal költözzék Kánaánba. Ezt a földet majd évszázadok múlva utódainak adja örökös hazaként, amikor majd utódai milliós tömeggé válnak. Nyolcszáz év telt el közben. Kánaán földjéről a szomszédos Egyiptomba költözött Ábrahám unokája, Jákob hetvened magával, mert kegyetlen éhínség dúlt arrafelé hét esztendeig. Ott is maradtak négyszázharminc  évig. Akkorra érték el a milliós létszámot. A fáraó ugyanis nem akarta elengedni őket, de Isten tíz óriási csapással, majd tizenegyedikként a fáraó és serege teljes megsemmisítésével végleg szabaddá tette őket. Egyszerűen átsétálhattak volna Egyiptomból északkeletre Kánaánba. De Isten tudta, hogy rabszolga hadként az ott lakó hét erős néppel szemben nem tudtak volna hazát alapítani. Ezért át akarta nevelni a népét. Dél felé indította tehát őket. El is jutottak negyed év alatt a Sínai hegyig. Ott készültek fel arra a szövetségkötésre, amellyel Isten saját különleges népévé avatta őket. Ott álltak törzsenként tizenhárom alakulatban a hegy lábánál. A hegy felett rettenetes vihar tombolt, állandóan villámlott és mennydörgött. Az ég és föld Ura, ősapáik Istene, Jahveh, így mutatkozott be nekik mint mindenható Isten. Ott mondta el nekik a szerződés pontjait, amit mi Tíz parancsként ismerünk. Az első három tétel Isten bemutatkozása: „Én vagyok az Úr, a te Istened. Én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne borulj le ilyen (bálvány) képek előtt, és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok! Azoknak vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, a harmadik és a negyedik nemzedéken. De ezredizig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsaimat”.(Kiv 20,2. 5-6) A 4-10 parancsok pedig arra mutatnak, hogyan kell szeretnünk felebarátainkat. Ezt összefoglalva így ismétli meg az Úr: „Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságairól, szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!” (Lev 19,18) Még ezerkétszáz évvel később az Újszövetség szerzője, Jézus Krisztus emel óriásit a felebaráti szeretet mércéjén: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. (Jn 15,12-13) Őseink a Kárpát-medencét Istentől kapták ezeregyszáz éve. Édes magyar hazánk néhány évszázada istentelenek rágógumija. Ha Istent és egymást igazán szeretjük, nem minket fog kiköpni szájából az Úr (Jel 3,14-20)