MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN VIII.

MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN VIII.

 
Mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben nemcsak a megváltásról van szó, hanem arról is, hogy ki az, aki, aki a megváltást nekünk megszerezte. Mindkét szövetségben határozottan elhangzik, hogy a megváltás olyan erőt igénylő tett, amit csak Isten vihet végbe. Hozzá kell tennünk azt is, hogy Embernek kell lennie a Megváltónak, mert csak akkor lesz érvényes a megváltói mű, amit az isteni igazságosság megkövetel, ha a mű maga a vétkes emberi nem részéről történik. Ezért kellett már a teremtéssel kapcsolatosan is hangsúlyozni, hogy az Atya a már a teremtéskor tisztázta a tervét: a teremtés isteni mű, amit csak Isten művelhet, de az Istenség maga nem vegyülhet a teremtett dolgok és személyek létével. Viszont Isten érzékeltetni akarta, hogy a teremtett világ mindkét megjelenési formája kell, hogy valamilyen módon sugározza a Teremtő fényét. Amint Istent úgy meglátni, hogy az a látás a földi természetes látás eszközével, az emberi szemmel történjék ez így lehetetlen. Amikor Mózes a Sínai hegyen a negyven napos kinyilatkoztatás befejeztével azt kérte”hadd lássam meg dicsőségedet”a válasz ez volt: Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik. De arcomat nem láthatod, mert nem láthat ember engem úgy, hogy életben maradjon.(Kiv 33,18-20) a teremtés úgy történt, hogy az Atya a Fiúval megbeszélte: a teremtendő világ kétszintű létezőből fog állni. A szellemi létű és az anyagi létű teremtményekből. Lesz egy létező földi lény, aki önmagában hordja mind a szellemi, mind az anyagi létformát. Ez a különleges lény az ember. Mivel benne mind a két megtalálható lesz, ezért ennek az emberi lénynek a közösségébe kell a Fiúistennek beleszületnie, így mindkét létforma ősmintája lehet. Ember teste az összes anyagé, emberlelke pedig az emberek lelkének és az angyalok természetéé. A teremtés befejezése után megtörtént a nagy kísértés. Évát, az első asszonyt a sátán megkísértette. Éva elhitte a kísértőnek, hogy Isten nem szereti őket, mert elrejtette előlük a jó és rossz tudás fájának gyümölcsébe azt az eszközt, amit ha elfogyaszt az ember, akkor nemcsak ember marad, hanem ő fogja meghatározni, erkölcsileg mi legyen a jó és mi a rossz. Azzal csapta be Évát, hogy ő is dönthet az emberiség sorsáról. Mi már könnyebben meg tudjuk érteni az emberiség nagy tévedéseiből ennek a bűnnek nagyságát. Isten azt mondta: munkáld a földet és a munkádból megélsz. A sátáni hazugság szerint, ne kínlódj, a munkával figyeld meg azt, aki dolgozik, lopd el vagy vedd el erőszakkal tőle, amiért megdolgozott, mert neked titkos jogod van ehhez. Pár év múlva sokkal véresebb következtetést sugallt a sátán a legelső született ember eszébe: öcsédet, Ábelt jobban szeretik, mint téged. Öld meg, akkor majd téged fognak szeretni. A múlt században áldozatok frontokon és bűntető táborokban, gázkamrákban. Minden bűnözővel szemben egyetlen igazságforrás létezik: ISTEN. Egyetlen örök bíró: ISTEN. Egyetlen örök megváltó: ISTEN. Ő az, aki elveszi a világ bűneit, értünk szenvedett és meghalt a kereszten. Nekünk maradt a bűnbánat és a bűneinkért kirótt elégtétel.