Ferenc pápa katekézise az idősekről: Imádságuk ajándék az egyház számára
Ferenc
pápa a szerdai kihallgatáson, az immár hagyományos pileólus cserével
Ferenc
pápa szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartotta meg a szokásos általános
kihallgatást és tovább folytatta a családról szóló katekézisét. A mostani
hetedik alkalommal ismét az idősek világát érintette.
„A mai
katekézisben tovább folytatjuk a nagyszülőkről kezdett megfontolásokat – kezdte
beszédét a pápa – tekintettel a családban végzett szerepük értékére és
jelentőségére. Velük azonosulva teszem ezt, mert én is az ő korosztályukhoz
tartozom. Amikor a Fülöp-szigeteken jártam, az ottani lakosok, a
filippínók így üdvözöltek engem: „Ferenc papa!”
Az
öregkor felfedezése
Az
első dolog, amit kiemelek: Jóllehet a társadalom manapság hajlik arra, hogy
kiselejtezzen bennünket, de az Úr biztosan nem! Az Úr soha nem vet el
bennünket. Arra hív, hogy kövessük őt minden életkorban, mert az öregkornak is
megvan a maga kegyelme és küldetése, az Úrtól kapott igazi hivatása. Az öregség
egy hivatás! Még nem az a pillanat, amikor „behúzzuk az evezőket a bárkába”. Az
élet ezen időszaka kétségtelenül más, mint az előzőek, fel kell „fedezni” azt
magunknak, mert a társadalmaink jelenleg sem lelkileg, sem erkölcsileg nem
készek arra, hogy az élet ezen időszakának megadják annak a teljes értékét.
Az
időskor spiritualitása
Egykor
nem volt annyira természetes, hogy ilyen sok szabadidő áll a rendelkezésünkre,
ma sokkal inkább. A keresztény lelkiséget is meglepte ez és most arról van szó,
hogy körvonalazzuk az idős emberek lelkiségét. Hála Istennek, nem vagyunk híján
szent idős férfiak és nők tanúságtételeinek!
Mélyen
megérintett az Idősek Napja múlt évben itt a Szent Péter téren, amikor a velük
megtelt téren meghallgattam történeteiket, ahogy másoknak szentelik magukat,
aztán házaspárok történeteit a házasságukról, hogy 50 vagy 60 éve házasodtak.
Azt mondom erre: Mutassátok meg ezt a fiataloknak, akik manapság hamar
elfáradnak. Ez az idősek tanúságtétele a hűségben! Akkor nagyon sokan voltak
ezen a téren” – emlékezett vissza Ferenc pápa.
Az
evangélium nagy öregjei
„Tovább
kell folytatni ezt a megfontolást akár egyházi, akár polgári közegben. Az
evangélium egy nagyon szép, megható és bátorító képet hoz Simeonról és Annáról,
Jézus gyermekségtörténetében, melyet Lukács szerkesztett meg. Kétségtelenül
idősek voltak, az agg Simeon és a 84 éves Anna prófétaasszony, aki nem rejtette
véka alá az ő korát. Az evangélium írja, hogy Isten eljövetelét várták minden
nap, nagy hűséggel, évek óta. Csakugyan látni akarták azt a napot, felfogni a
jeleit, megérezni a kezdetét. Lehet, hogy egy kicsit beletörődtek már, hogy
meghalnak korábban. Mindenesetre az a hosszú várakozás kitöltötte az életüket
és nem volt ennél fontosabb más tennivalójuk, mint várni az Urat és imádkozni.
Amikor
eljön az ő órájuk
Amikor
tehát Mária és József megérkeztek a templomba, hogy betöltsék a törvény
előírását, Simeon és Anna mozgásba lendültek a Szentlélek ösztönzésére. A kor
és a várakozás súlya egy csapásra eltűnt. Felismerték a Gyermeket és egy új
erőt fedeztek fel, mely egy új feladatra szólt: hálát adni és tanúságot tenni
Istennek ezért a jeléért. Simeon egy gyönyörű, ujjongó himnuszt rögtönzött,
költővé lett abban a pillanatban, Anna pedig Jézus első prédikátora lett:
„beszélt a Gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak”.
A
nagy elődök nyomában
Kedves
nagyszülők, kedves idősek, lépjünk a nyomába ezeknek a rendkívüli öregeknek! –
buzdított a pápa. Legyünk mi is egy kicsit az imádság költőivé: legyen
örömünkre, hogy saját szavainkkal imádkozunk, tegyük sajátunkká azt, amire
Isten Szava tanít bennünket. Nagy ajándék és gazdagság az egyház számára a
nagyszülők és az idősek imádsága! Egy nagy bölcsesség-injekció az egész
társadalom számára, főként az agyonhajszolt, elfoglalt és szétszórt emberek
számára. Valakinek csak kell énekelni nekik is, énekelni az Isten jeleiről,
hirdetni az Isten jeleit és imádkozni értük! Nézzünk csak XVI. Benedekre, aki
azt választotta, hogy imádságban és Isten hallgatásában tölti életének utolsó
szakaszát. Szép dolog ez! A múlt század egyik nagy hívő embere, az ortodox
hagyományú Olivier Clément mondta: „Egy olyan civilizáció, mely nem imádkozik
többé, az egy olyan civilizáció, ahol az öregségnek nincs értelme. És ez
rettenetes, amikor nincs szükségünk az öregekre, akik imádkoznak, mert az
öregség ezért adatik”. Szükségünk van tehát az idősek imádságára, mert az
öregség éppen ezért van. Szép dolog az idősek imádsága- hangsúlyozta Ferenc
pápa.
Az
idősek hivatása
Mi meg
tudjuk köszönni az Úrnak a kapott jótéteményeket és ki tudjuk tölteni a
hálátlanság minket körülvevő ürességét. Közben is tudunk járni az új nemzedékek
reményeiért és méltóságot tudunk adni az emlékezetnek és a múlt áldozatainak.
Emlékeztetni tudjuk a tehetséges fiatalokat arra, hogy szeretet nélkül sivár az
élet. A félénk fiataloknak az üzenhetjük, hogy a jövőtől való szorongásaink
legyőzhetőek. Az önmagukba szerelmes fiataloknak azt taníthatjuk, hogy nagyobb
öröm adni, mint kapni. A nagymamák és a nagypapák egy nagy lelki szentély
állandó kórusát formálják, ahol a könyörgő imádság és a dicséret éneke
fenntartja azt a közösséget, mely dolgozik és harcol az élet mezején.
Bátorítás
szóval, példával
Az
imádság végül szakadatlanul megtisztítja a szívet. Az Isten dicsérete és a
könyörgés megelőzi a szív megkeményedését a sértődésben és az önzésben. Milyen
csúnya az idős ember cinizmusa, aki elvesztette a tanúságtétel iránti érzéket,
aki megveti a fiatalokat és nem adja tovább az életbölcsességet. Ellenben
milyen szép az a bátorítás, amit az idős ember át tud adni a fiatalnak, aki a
hit és az élet értelmét keresi. Ez a nagyszülők küldetése, az idősek hivatása.
A nagyszülők szavai valami különlegeset jelentenek a fiatalok számára. Ők
tudják ezt. Azok a szavak, amit a nagymamám leírt nekem a papszentelésem
napjára, máig velem vannak, a zsolozsmáskönyvemben tartom, gyakran elolvasom és
ez jót tesz nekem.
De szeretnék egy olyan egyházat, mely szembeszáll a kiselejtezés
kultúrájával, a fiatalok és az öregek közötti új ölelés túláradó örömével! Ez
az, amit ma az Úrtól kérek, ezt az ölelést! – zárta a katekézisét a szerdai
általános kihallgatáson Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése