A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN V.

A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN V.

 
Az Ószövetség idejében összetartozott e két fogalom: kivonulás és szövetségkötés. Amikor Isten biztatására Mózes elfogadta a küldetést, Isten megismertette vele tennivalóit, a fáraó elutasító magatartását, hogy a fáraó ellenmondása megtörik majd azokon a csapásokon, amelyeket rá és népére fog bocsátani. Isten mindenek feletti hatalmát az igazolja, hogy a fáraó ellenállása megtörik, és az izraeliták Mózes vezetésével a Sínai hegyhez fognak érni, Isten pedig szövetséget köt velük.„Az Ószövetség leggyakrabban a kivonulással kapcsolatban beszél a megváltásról: az a vallási tapasztalat, amelyet Izrael ekkor átélt, különösen érezhetővé tette számára ennek a fogalomnak a tartalmát. A zsidó tudatban ugyanis a kivonulás nem választható el a szövetségtől: Isten épp azért szabadítja ki népét a rabszolgaságból, hogy magához kösse: Én vagyok Jahve, kiszabadítalak titeket a szolgaságból és megváltalak benneteket („kiváltalak”) fölemelt karral. Népemmé fogadlak titeket, és Istenetek leszek”. (Kiv 6,6-7) a szövetség révén Izrael szent, Jahvénak szentelt néppé, Isten tulajdon népévé válik. A latin nyelvben a megváltást a redemptio szóval fejezzük ki. Az emo, emere, émi, emptum ige jelentése: veszek, vásárolok. Ha a re- igekötővel kötjük össze, akkor azt jelenti, hogy amit megvásároltam (és netán elvesztettem), azt visszavásárlom, visszaszerzem. A Teremtő magának teremtett minden embert, kifejezi a szent szövegben, hogy minden embert a mennyország örökösévé rendelt. A szülők megkapták tőle azt a nagy ajándékot, hogy amikor gyermekük megfogan, Isten azonnal teremti semmiből a lelkét, és azonnal hozzáteremti a megszentelő kegyelmet is. Ezzel az új ember azonnal Isten gyermeke (is) lesz, nemcsak a szülőké. Örökli majd szülei vagyonából is a részét, de a mennyország örökösévé is válik. Ezt minden foetus (magzat) „juss”-ként, örökségként kapta (volna) Isten nagylelkűségéből a világtörténelem összes gyermeke. Ez a kimondhatatlanul nagy érték azonban Éva és Ádám vétkével, az ősbűnnel elveszett. Azóta ezt csak Jézus Krisztus kereszthalálának érdeméből kaphatja meg bárki, amikor megkeresztelkedik. Helyesebben mondva: a keresztségben visszakapjuk elvesztett örökségünket. Kiváltságként egyedül jövendő Édesanyjának adta meg fogantatása pillanatában (Szeplőtelen Fogantatás) az Isten Fia. A „megváltás” fogalmát az Ószövetségben a próféták is ugyanebben az értelemben használják. Már Izajás próféta könyvében is olvashatjuk, mint kiváltást. Óriási reményt adott az akkori szomorú sorsot viselő népnek. A későbbi prófétáknál a nagy fogságokból szabadulókkal kapcsolatban olvashatjuk Isten címeként a Megváltót (vagy Kiváltót). Ettől az időtől kezdődik az a szokás, hogy a hazatérők nagy Hazabocsátóját, magát Istent is Megváltónak nevezik. Ő váltotta örömre a fogság gyötrelmeit, Ő adta meg Dániel próféta könyörgésére (Dán 9,15-23) a hazatérés reményét. A zsoltárok között az egyik legmeghatóbb a 130.-ik. A bűnbánók vagy az értük imádkozók kedves könyörgéseként latinul könyv nélkül tanultuk meg ezt a zsoltárt is szerzetes-újoncként. „A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra! Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram? Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged. Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom szavában. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom, és bőséges nála a megváltás.  Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől”„Ezekiel mindenkinél jobban aláhúzza ennek a bűnösökre vonatkozó megváltásnak az abszolút ingyenességét: „Én azonban megemlékezem a szövetségről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled. Te meg visszaemlékszel útjaidra, és szégyenkezel, amikor majd veszem nővéreidet és húgaidat és leányaidul neked adom őket, de nem veled való szövetségem jegyében. Megújítom veled a szövetséget, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, azért, hogy emlékezzél és szégyenkezzél, szégyenedben ne tudd kinyitni a szád, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél, mondja az Úr, az Isten” (Ez 16,60-63)