A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN III.

A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN III.

 
Az egész emberiség az ördög hatalmába került, amikor a bálványimádás elterjedt. Az emberek azt érezték a világ őstörténetéből örökölt emlékekből, hogy egy magasabb rendű lény hozta létre ezt a látható világot, aki az óta is felügyeli, gondoskodik róla, éppen ezért elvárja, az emberiség hálával, sőt imádással hódoljon neki. A nemzedékek nemzetekké lettek, és mind ragaszkodtak ahhoz az alapelvhez, hogy minden népnek van istene, esetleg több is. Nem hiába állt azonban magyarázatul, hogy ezek képmások, bizonyos láthatatlan szellemek látható képmásai. Így is fogalmazták elképzelésüket: a bálványképekben és szobrokban az ördög imádtatja magát. Isten véget akart vetni ennek a súlyos tévhitnek, mégpedig a teremtés alkalmával. Isten úgy akarta teremteni a világot, hogy mindkét fajta létmódot, nemcsak a szellemi létezőt, hanem az anyagot is átragyogja az Alkotó jósága, különleges szeretete. Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen. „Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel, hogy mindvégig kitartsatok, és a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába. Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél és minden bene áll fenn”. (Kol 1,11-17) a Második Isteni Személyről van szó, aki Atyja kérésére minden teremtménynek ősmintája lett: jövendő emberi teste az anyagvilág, emberi lelke pedig az emberek lelkéé és az angyalok természetéé. Ez a megtestesülés isteni gondolata. Ezért írja már Dávid király egyik zsoltárában: „Mennyi csodát tettél, Uram, én Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető!  Ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném.  Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő - és engesztelő áldozatot, így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod.  Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet”. (Zsolt 40,6-9) Dávid ezt ezer évvel korábban írja, mint a Megváltó megszületett. Nyílván hallomás által kapta ezt a kinyilatkoztatást, amely az Atya és a Fiú párbeszéde volt. Mi volt ez az istenatyai akarat? Az, hogy a csodálatos megtestesülés dicsősége ne az Ige emberi születésekor kapja meg az összemberiség örömünnepeként az Ige nagylelkűségéért az illő köszönetet. Mert az Ige megtestesült ugyan, de a Szűzanyán és Szent Józsefen kívül senki ember nem volt jelen.  Maga a boldog perc a város-végi üres barlangban történt. A magukkal hozott pólyán és babakelengyén kívül nem volt semmijük.„Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat.  Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: Nagy örömöt hirdetek nektek és az lesz majd az egész népnek” (Lk 2,7-10) Eljött tehát a Megváltó, akit az Atya megígért. Megjelenését nem ünnepelte az egész világ, csak öt-hat egyszerű ember. Köztük –igaz—ott volt a legfontosabb, az Édesanyja, aki vállalta a szűzi anyaságot, és vele vállalta a Megváltó Édesanyjának sorsát: azt, hogy a Megváltó Nemes Társa lesz. De addig még igen nagy árat fog fizetni az emberekért, úgy, ahogyan a választott nép sorsában azt az Atya pontosan előre jelezte. Mi is megpróbáljuk kifejteni az akkori görög szavakkal jelzett fogalmat, mit jelentettek akkor ezek a szavak: „kiszabadítja, kiváltja, megvásárolja” ószövetségi népét az Úr. Ez azért fontos, mert a megváltás az Újszövetségé, Jézus Krisztusé. „Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetét, aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen” (Tit 2,13-14)