A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN II.

A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN II.

 
Az ősszülők Istennek nagy parancsát látták ebben: „Isten megáldotta őket. Isten így szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog. Azután ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot termő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen”. (Ter 1,28-29) Ismét csak azt kell mondanom, hogy Isten két család vőlegény fiának és menyasszony lányának az örömök teljességét akarja megmutatni:akkor lesznek menyegzőt tartó gyermekeitek egymással tökéletesen boldogok, ha ti, szülők arra neveltétek őket, hogy csak az lehet igazán boldog férj és feleség. Ha mindketten nagy értékké nevelődtek, senki idegennek, de átmenetileg egymásnak sem előlegezték azt, amit az Úr későbbre rendelt. De a visszaélés csúcspontja nem ez volt. A sátán kénytelen volt visszahúzódni a kísértéseivel, amikor a Világ Ura a vízözönnel nagyon megleckéztette. Noé és családja kivételével teljesen kiirtott embert, állatot és növényzetet a Vörös-tengertől a Fekete-tengerig, Kis-Ázsiától Irakig. Amikor pedig a sátán ezzel a kísérlettel felcsúfolódott, Istent azzal akarta bosszantani, hogy a másik emberi örömforrást próbálta kiiktatni az emberek világából. „Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot, és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz: Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki. A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak: Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” (Ter 11,1-4) Honnét ered az ötlet? Nyilván a kísértőtől. Isten parancsát szabotálni kell, hogy ne legyünk az Ő alattvalói. Hogyan jött a város- és a toronyépítés ötlete? Abban az időben már a nagyváros nagy tekintélyt kölcsönzött a polgároknak. A lapos vidékre sziklatömböket igen nehéz lett volna szállítani a nagyon távol eső hegyekből, ezért könnyebb megoldást kerestek. A szurok viszont a földből bugyogott fel forrón és igen jó kötőanyag volt a téglák között. A torony a város közepén állt. A király és a hivatalai kaptak helyet benne. Mennél nagyobb volt a városállam, annál több emeleti irodára és egyre magasabb toronyra volt szükség. Ezt az Isten ellen összeesküvő várost tehát az ördög súlyosan és gazember módon ismételten rászedte. Mérőeszközök nélkül fogalmuk sem volt, hogy milyen magasan feszül az égboltozat, ahol az Isten lakik. Gyermekes hőbörgéssel fűtötték nagyravágyásukat, hogy az ő hatalmuk is az égig ér. Amit nem tudott elérni Éva nagyravágyása, azt most ügyes összefogással az ő generációjuk majd megkaparintja. A kísértő ügyes és gonosz, az emberek hiszékenyek és becsaphatók.  Az újabb vétkes lázadókra Isten így mért kivédhetetlen csapást: „Nézzétek, egy népet alkotnak, és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nékik lehetetlen. aminek megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket. hogy senki ne értse a másik nyelvét. Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön”. (11,6-9)Noé fia Szem, Istennek nagyon kedves fia maradt. De utódai, Ábrahámot sem véve ki, bálványimádókká lettek. Az Úr azonban kegyes volt hozzá, és hatvan esztendős korában szólt hozzá. „Terach, Náchor fia, vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Úrból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek. Terach 205 évesen halt meg Háránban”.(Ter 11,31-32) Ábrámmal kezdődik egy nagyon komoly isteni lépés az üdvösség történetében. Isten sajnálja, hogy a megtévesztett embereket a sátán kényúrként kezeli, azért meghívja Ábrámot, hogy térjen vissza az egy, igaz Istenhez. Ezt kegyelmével, áldásával teszi lehetővé. Így benne indul el a sátán fogságából való kiváltás, ismertebb szóval a megváltás, amelyet maga Jézus Krisztus visz majd végbe a kereszten.