2015. március 14., szombat

A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN. 1.



A MEGVÁLTÁS és a SZENVEDÉS a BIBLIÁBAN.  
   
B E V E Z E T É S
 
Miért kell foglalkoznunk a megváltással, főként a szenvedéssel történő megváltással, amikor Isten a világot jónak és boldognak teremtette, az embert pedig kiemelten a legkedvesebb teremtményének gondolta, tervezte? Isten végtelenül boldog örökkön-örökké. A jósága ösztönözte arra, hogy végtelen boldogságát megossza egy véges, de mérhetetlenül nagy csillagvilággal. Amelynek mérhetetlenségéből következtetni tud majd ennek az anyagvilágnak a csúcs-teremtménye, akinek kettős természete lesz: anyagi teste és szellemi lelke. Embernek fogja szólítani a látható világ koronáját. Neki ajándékozza a mérhetetlen csillagvilág egy viszonylag kis nap-rendszerét, amelynek központja egy kis nap, azaz csillag lesz. A naptól számítva egy kisméretű bolygó kering, elég távol lesz napjától, hogy annak hője és fénye ki ne oltsa a rá teremtett anyagi természetű élőlényeket: növényeket és állatokat, és az anyagból és szellemből teremtett embert. Az anyagi test az embert a földhöz kapcsolja. Itt tud csak élni, egyedi típusú kétnemű lény. A többi élőlényt Isten a földből hívta létre: „Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön. Úgy is lett”. (Ter 1,11) „Isten szólt: A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen a föld felett pedig röpködjenek madarak. Úgy is történt. Isten megteremtette fajuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak, vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. (20-21) „Azután szólt Isten: Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszó-mászókat és vadakat fajuk szerint” (24)„Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszó-mászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten így szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.  Azután ezt mondta: Nézzétek: nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.” (26-29) Amikor Isten akarata szerint a földön már minden kialakult, hogy az embernek mindene meglegyen, amikor már a kemény kőzeteket porrá omlasztotta az Úr, hogy művelni tudja a még gyakorlatlan ember, Isten maga alakított ki egy hatalmas oázist. Ezt nem egy kis forrás éltette, hanem négy folyó. Kettőt közülük ma is azonos néven ismerünk: Tigris és Eufrátesz. Ezek a sivatagban termékenységet biztosítottak majdani uruk, az ember és családja, később számtalan ivadéka számára. „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely nap eszel róla, meghalsz”.(Ter 2,15-17) Miután Isten végigvezette Ádám előtt az összes állatot, és eközben ő nevet adott mindegyiknek, a névadással a maga tulajdonába is vette őket mindörökre. Utána pedig a nemzedéke örökölte, amíg a földön élet lesz.„azután így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (Ísa) a neve, mivel a férfiből (Ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (szervezet) lesz”(18.21-24)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése