2015. február 23., hétfő

Zsolozsma LXXXVI.



A Kivonulás könyvéből 
6, 2-13
Mózes küldetésének újabb elbeszélése

Azokban a napokban az Úr szózatot intézett Mózeshez, és ezt mondta neki: „Én vagyok Jahve. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, de a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik. De mivel szövetséget kötöttem velük hogy vándorlásuk földjét, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik, azért meghallgattam Izrael fiainak panaszát, akiket Egyiptomban szolgaságra vetettek, és megemlékeztem szövetségemről. Ezért közöld Izrael fiaival: »Én vagyok Jahve, megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától amellyel az egyiptomiak sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból, amelyben fogva tartanak; mégpedig úgy, hogy megverem, és keményen megbüntetem őket. Népemmé fogadlak benneteket, és Istenetek leszek. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, az Isten, szabadítottalak ki titeket az egyiptomiak szolgaságából. Azután elvezetlek arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nektek adom örökségül, én az Úr.«” Mózes közölte ezt Izrael fiaival. De ők nem hittek neki, mert nagyon rájuk nehezedett a kényszermunka. Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Menj, és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el Izrael fiait országából!” Mózes ezt válaszolta az Úrnak: „Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben?” De Isten szólt Mózeshez és Áronhoz, és elküldte őket a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése