2015. február 21., szombat

Zsolozsma LXXXIV.



A Kivonulás könyvéből
 3, 1-20
Mózes meghívása és az Úr nevének kinyilatkoztatása 

Azokban a napokban Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Így szólt magában: „Odamegyek, és megnézem ezt a különös jelenséget: hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le a sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld!” Azután így folytatta: „Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. Az Úr pedig így szólt: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. Most tehát Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.”Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van: Ha majd kivezeted a népet Egyiptomból, ezen a helyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.”Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz, és így szólok hozzájuk: »Atyáitok Istene küldött«, akkor majd megkérdezik: »Mi a neve?«, mit feleljek erre?” Isten ezt válaszolta Mózesnek: „Én vagyok, aki vagyok.” Aztán folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: »Aki van, az küldött engem hozzátok.« Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Így beszélj Izrael fiaihoz: »Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.« Menj tehát, hívd össze Izrael véneit, és mondd meg nekik: »Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene megjelent nekem, és kijelentette: Letekintettem rátok, és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket. Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba.« Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához, és közöld vele: »Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk három napi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni.« De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. Ezért kinyújtom kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése