Zsolozsma LXV.

A Kivonulás könyvéből

13, 1-3a. 11-16

Az elsőszülötteket az Úrnak kell szentelni

Azokban a napokban az Úr így szólt Mózeshez: „Szentelj nekem minden elsőszülöttet! Ami Izraelben anyja méhét megnyitja – akár ember, akár állat –, az mind az enyém.” Mózes így beszélt a néphez: „Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak, akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré. Minden szamárnak az elsőszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod.
    Ha fiad a jövőben megkérdezi, hogy ez miért van, ezt feleld neki: Az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából. Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemű. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsőszülöttet.
    Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”