„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással”

„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással”

 
Az Anyaszentegyház hamvazó szerdával bűnbánati időszakot kezd. Lényege az Istenhez fordulás, mégpedig teljes szívvel, egész egyéniségünkkel, minden erőnkkel. Ezt Isten mind az Ó-, mind az Újszövetségben ajánlja azoknak, akik az üdvösség útját keresik. Joel próféta mai üzenete: „Térjetek hozzám teljes szívetekből böjttel, sírással és jajgatással!” Urunk, Jézus Krisztus pedig nyilvános működésének kezdetén így kínálja programját az üdvözülni kívánóknak: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,15) Az Ószövetség is, az Újszövetség is Istenhez térést ajánl. Az Ószövetség emberi eszközöket ajánl, az Újszövetség pedig Isten kegyelmét nyújtja hozzánk érkezett Fiában. Ha Jézus tanítását figyeljük, akkor tudjuk, hogy a kettő együtt érvényes. Jézus alaptörvényében, a hegyi beszédben nyilatkozik így: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem”. (Mt 5,17) Az evangéliumban mindjárt meg is magyarázza, hogy mit jelent ez a beteljesítés a bűnbánati gyakorlatban. Ugyanazokat az eszközöket ajánlja, mint régen tették, de igazabb lélekkel. A böjt, vagyis a koplalás egész nap vagy csak részlegesen a nap egyik szakában, mint eszköz megmarad Jézus gyakorlatában is. „Amikor böjtöltök, ne legyetek búsképűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel föltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek, ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked”. (Mt 6,16-18) Nálunk tehát a lelkület az érték. Az imádság lényege az Istennel való beszélgetés. A szándék más a régi és az új személetben: „Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, Megfizet majd neked”(6,5-6) Miért? Mert te csak az Atyát keresed. A harmadik böjti segédeszköz az alamizsna, a jótékonykodás. „Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat”(6,1-2) Jézus tehát a böjti eszközökkel valóban Istenhez akar vinni bennünket. Ez a nagyböjt célja most is, amikor a képmutatás mesterség, sőt életművészet lett, de Isten előtt semmi értéke. Istenben mindent megtalálunk, nélküle mienk lesz és marad a nyomor.