Szeretem a természetet.

Szeretem a természetet.

 
Szeretem a természetet. A teremtő Isten is nagyon szerette, azért alkotta ilyen gyönyörűnek. Azt a természetet szeretem, amelyet Isten tervezett és alkotott. Olyannak szeretem, amilyennek teremtette. Mert Isten úgy is gondolkodhatott volna, hogy jövendő legfőbb látható teremtményemnek valahol laknia kell, csinálok neki néhány sziklabarlangot. Ennie is kell, rendelek neki egy-két gyümölcsöt, valami húst. Ruhára is szüksége lesz, valamilyen fügefalevelet összetákol majd. Isten azonban nem így gondolkodott, mint a modern lakótelepek tervezői. Egy tágas égitestet készített elő, aminek csak egy kis felületét lakja majd az ember, a nagyobb részen termeli majd azokat a különböző fajta ennivalókat, amiket az Isten teremtett és további termelésre az embernek átadott. Patakok, folyók, tengerek tarkítják a szárazföldeket, hogy friss vize legyen az embernek, állatnak, növénynek egyaránt. Az embernek nemcsak a szükséges és hasznos lesz majd fontos, hanem ami szép is. Isten pompás virágok ezreit gondolta ki és óriási kertté tette a földet. Isten pazar bőkezűséggel teremtette meg az ember lakóhelyét, hogy jó és kellemes élete legyen, mindenből Isten jósága mosolyogjon felé, és tudja csodálni akkor is, amikor még színről-színre nem láthatja. Tanulja meg azt, hogy magának is hasonló módon kell gondolkodnia, és a lakását, kertjét, földjét ilyennek kell szeretnie, gondoznia, hogy az ő gyerekei is ugyanilyen remek alakban kapják örökségül és hagyják utódaikra is. Isten Atya. Mi ezt jól tudjuk. Jézustól azt is megtanultuk: „Ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?" (Mt 7,9-11) A szülők igyekeznek olyan életteret teremteni, hogy amire megérkezik szerelmük gyümölcse, jó, kényelmes otthon várja. Istentől tanulták, örökölték ezt a törekvést. Ha pedig az életük nem így sikerül, az mindig gondot és bánatot jelent. Idézzük szabadon a teremtés bibliai leírását: a föld ne maradjon üres, az Isten Lelke lebegjen felette, irányítsa a célszerű fejlődését. A forró felszín felett felhőként lebegő több száz km vastag felhőn át derengjen lassan a nap fénye, amint a víz egy része a kihűlő földre hull, mint langy eső. Igyék belőle a föld, a felesleges pedig folyjék patakban, folyóban a tengerekbe. A szárazföld teremjen millió füvet, fát, virágot, ennivalót az állatoknak, az embereknek is. Nyüzsögjön a mozdulni nem tudó növények között az állatvilág. Mindez csodálatos rendben történik a nagy rendező elv, a teremtő isteni akarat szerint. Gyönyörködik benne az alkotó, a teljes Szentháromság, hiszen mindhárom isteni Személy egyformán vesz részt a teremtésben. Örömére válik az angyalok karának, amikor Isten megteremti őket, és a próbát kiállt jó angyalokat a mennyországba viszi az Úr.