2015. február 28., szombat

Szeretem a természetet. 2.



Szeretem a természetet.

Ők úgy nézhetnek a mérhetetlen csillagvilágra, mint Isten végtelenségének a teremtett világban megjelenő halvány kifejezésére.

A föld viszont azért örvendetes nekik, mert Isten csodálatos szépségét és teremtő találékonyságát mutatja be. Tudják, hogy Isten ezen a földön teremti majd meg az ő kisebb testvéreiket, a félig anyag, félig szellemi lényegű embert. Azt az isteni tervet is ismerik, hogy a második isteni Személy ennek az emberi nemnek a tagjává válik, hiszen a nagy angyali próbatétel és harc e körül a titok körül forgott. Az ember teremtésével és a megtestesüléssel a bukott angyalok is ugyanúgy tisztában voltak. Csakhogy nem örültek eme titkoknak, mert folyamatosan tévedésük és örök szenvedésük buktatóját látták benne. Azt viszont örömmel vették tudomásul, hogy a Gondviselés megengedte nekik, hogy a pokol helyett a gyönyörű csillagok közt, a káprázatos szép földön létezhetnek. Itt gondolok a holdon járt amerikai asztronautákra. Egyikük a holdon szerzett tapasztalatairól előadásokat tartott világszerte. A bámuló hallgatók megrökönyödésére többek közt ezt is mondta: Mit keresünk mi a kopár, élettelen holdon, amikor itt a földön minden fű, fa, virág és állat olyan gyönyörű! Pokol, világűr, emberlakta föld: micsoda távlatok! Megteremti Isten az embert. Tulajdonképpen földből való a teste, de óriási többlet benne a szellemi lélek. Amint ezt a teljesen kész, ép testbe beleleheli az Úr, az ember él, talpra áll felkelve a füvek és virágok özönéből. Egyenes tartása kiemeli az állatok közül. Más viszonylatban nézi a teremtett világot, mint az előtte elvonultatott állatsereg. Megnézi, megbámulja változatos alakjukat tollukat, szőrzetüket. Nevet is ad nekik. Ezzel birtokába is veszi őket, hiszen Isten azért vezette eléje az összes állatot. (Ter 2,19) Két dolgot még észre kell vennünk eme jelenetben: Ádám nem talál az állatok közt magához hasonlót (20) és semmi emlék nem fűzi őt az előtte vonuló állatokhoz. Pedig a memória nem szellemi kiváltság, az állatoknak is van, s ha az állati testből vette volna Isten az ember testét, akkor ezt az emberré válás után sem feledhette volna el. „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg." (15) Ettől a pillanattól a látható világ kulcsfigurája az ember. Minden az övé. Művelnie és őriznie kell. Földjén kenyeret termel és fejlesztheti is. De őriznie kell: nem kerítéssel az állatoktól, hanem meg kell tartania abban a rendben, amelyikbe Isten helyezte a természetet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése