Isten és a szív

Isten és a szív

 
Isten nagy erővel vonzza az embert. Az ember azonban érzi, hogy az Istenemésztő tűz (Mtörv 4,24), hogyan tehetne eleget a gyenge ember az igényeinek? Az Isten jelenlétét sokszorosan megtapasztaló zsidóság is hányszor felcsúfolja, amikor számos csodájának láttán is lázad ellene. A teljes odaszentelődés helyett megpróbálja a bemutatott áldozatokkal helyettesíteni szíve tökéletes hódolatát: „Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom." (Ám 5,21.23) „Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel." (Zsolt 78,36) Istent azonban nem lehet becsapni: „ám az Úr azt mondta Sámuelnek: „Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem a szerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti." (1 Sám 16,7) „Én, az Úr, kikutatom a szívet, megvizsgálom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint." (Jer, 17,10) Isten átlát az emberek kétszínűségén: „Mivel ez a nép szájával közeledik hozzám és ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, és félelmük irántam csak betanult parancs, azért, íme, én ismét csodásan bánok ezzel a néppel." (Iz 29,13) Izrael viszont így mentegeti magát: „Ki az, aki kockára tenné életét, hogy közeledjék hozzá?" (Jer, 30,21) Új szív kell. „Ha azonban majd keresed ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod Őt, feltéve, hogy egész szívedből és lelked egész eltökéltségével keresed." Mtörv 4,29) „Ennek a népnek azonban konok és dacos lett a szíve, eltávoztak és elmentek. Nem mondták szívükben: „Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki esőt ad, korai és kései esőt a maga idejében, az aratásra rendelt heteket megtartja nekünk." (Jer, 5,24) 2Amelyekért én is ellenükre járok, s ellenséges földre viszem őket, míg meg nem szégyenül körülmetéletlen szívük." (Lev 26,41) „Szívük megoszlott, de most majd megbűnhődnek! Ő maga töri majd össze bálványoszlopaikat. (Óz 10,2) Mindezt nagyon jól érzi át Dávid, és amikor saját magát keverte szörnyű bajba, megtalálja az Istenhez térés legalkalmasabb módját. így könyörög: „Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!" (Zsolt 51,12) Isten új szívet ígér. A bálványimádó környezetben Isten nem lát lehetőséget, hogy megtérjen a neki annyira kedves nép, amelyet bűnei ellenére is szeret, hiszen menyasszonyának választotta. „Azért én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek." (Oz 2,16) „Körülmetéli az Úr, a te Istened szívedet, s utódod szívét, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élhess." (Mtörv 30,6) Az ószövetségi törvény nem tudta megváltoztatni a zsidók szívét. Ezért az Úr más utat választ: „Ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után, mondja az Úr: törvényemet a bensejükbe adom, és a szívükbe írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek." (Jer, 31,33) Az érzéketlen, fásult, sőt megkövült szívet csak Isten tudja megváltoztatni. Nemcsak megváltoztatja, hanem gyökeres cserét alkalmaz: „Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok." (Ez 36,25-27) Ezt az új szívet azonban nem lehet emberi erővel biztosítani. Ehhez a mennyei kegyelem nagy bősége kell, amelyet csak az Isten régtől megígért követe tud elhozni és megadni az új népnek, amely megérti Őt, mert egészen közelről tapasztalja Istent az Ő Fiában. A beteljesedés. Isten, mint láttuk, azt akarta, hogy egész szívével csatlakozzék hozzá népe, mert a szív az egész embert jelenti, és csak benne találkozik teljesen Isten és ember. Az a titok, hogy teljes, tökéletes egység alakuljon ki, a két természet szétválaszthatatlanul összetalálkozzék és együtt is maradjon, a megtestesülésben valósult meg, nyit új utat.