Ferenc pápa katekézise a testvéri kapcsolatokról az általános kihallgatáson

Ferenc pápa szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás során a szinódusi előkészület jegyében folytatta a család témájának elemzését, és ezúttal a testvéri kapcsolatok jelentőségéről beszélt.

A testvériség egyetemes tapasztalat

“A családról szóló katekézis útján, miután eddig az anya, az apa és a gyermekek szerepéről elmélkedtünk, most a testvérekén a sor. „Testvér és nővér”, ezek olyan szavak, melyeket nagyon szeret a kereszténység. A családi tapasztalat révén pedig minden kultúra és minden nép megérti azt. A testvéri kapcsolat különleges helyet foglal el Isten népének a történetében, mely a kinyilatkoztatást az emberi tapasztalat eleven légkörében kapja meg. A zsoltáros a testvéri kapcsolat szépségéről énekel:  „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!” (Zsolt 132,1). Ez igaz, a testvériség szép! Jézus Krisztus teljessé tette a fivér és nővér lét emberi tapasztalatát, amikor felvette azt a szentháromságos kapcsolatba és így lehetővé tette, hogy messze túllépje a családi kötelékeket és felülmúljon minden kívülállást.

A bűn megrontja a testvéri kapcsolatot

Tudjuk, hogy amikor a testvérek között az ilyen testvéri kapcsolat megromlik, akkor megnyílik az út a konfliktusok, az árulás, a gyűlölet fájdalmas tapasztalata előtt. Káin és Ábel bibliai története ennek a negatív végkimenetelnek a története. Ábel meggyilkolása után Isten megkérdezi Káint: „Hol a testvéred? (Ter  4,9a). Ezt a kérdést az Úr minden nemzedék során továbbra is megkérdezi. Sajnos, minden nemzedék meg nem szűnően ismétli Káin drámai válaszát: „Nem tudom. Talán őrzője vagyok a testvéremnek? (Ter 4,9b). Amikor megromlik a kapcsolat a testvérek között, az egy csúnya dolog, rossz az egész emberiség számára.  A családban is hány testvér veszekszik apróságok miatt, vagy egy örökség miatt, aztán nem beszélnek többé egymással, már nem is köszönnek egymásnak.

Az Úr kegyelmével a testvérek egységéért

A testvériség az egy nagy dolog, gondoljatok csak arra, hogy az összes testvér ugyanannak az anyának a méhében lakott kilenc hónapon át és így az anyának a testéből származnak. Nem lehet összetörni a testvériséget! Gondoljunk most egy kicsit azokra az ismerős családokra, ahol a testvérek szemben állnak egymással, összevesztek, kérjük az Úr segítségét ezekért a családokért, talán a mi családjainkban is vannak hasonló esetek. Az Úr segítse, hogy a testvérek egységre lépjenek és újra életre keltsék a családot! A testvérséget nem szabad összetörni!

Amikor mégis összetörik, ugyanaz történik, mint Káinnal és Ábellel történt. Amikor pedig az Úr megkérdezi Káintól, hogy hol a te testvéred, a válasz: „Én nem tudom, nem érdekel engem az én testvérem”. Ez nagyon csúnya, nagyon fájdalmas ezt hallani. Imádságainkban mindig fohászkodjunk ezekért a megosztott testvérekért.

A testvériség családi tapasztalata vezet be a világba

A testvérség köteléke, amely a családban a testvérek között jön létre, az egymás iránti nyitottságra nevelés légkörében születik meg, és ez a szabadság és a béke nagy iskolája. A családban a testvérek között tanuljuk meg azt az emberi együttélést, amit a társadalomban kell élnünk. Talán nem vagyunk mindig a tudatában, de éppen a család az, mely bevezeti a testvériséget a világba. Az érzelmek és a családi nevelés által táplált ilyen első tapasztalatból kiindulva a testvériség stílusa kisugárzik, mint egy ígéret az egész társadalomra és a népek közötti kapcsolatokra.

Isten megáldja a testvéri kapcsolatokat

Az áldás, amit Isten Jézus Krisztusban kiáraszt a testvérség ilyen kapcsolataira, elképzelhetetlen módon kitágítja azt, képessé téve arra, hogy túllépjen a nemzet, a nyelv, a kultúra, egészen a vallásig menően, minden megkülönböztetésen. Gondoljatok arra, mivé is válik az emberi kapcsolat, ami egyébként önmagában véve nagyon is különböző, amikor elmondhatjuk egymás között: Ez valóban egy testvér, ez tényleg olyan, mint az én nővérem! Ez nagyon szép! A történelem egyébként épp elégséges módon megmutatta már, hogy a szabadság és az egyenlőség, a testvériség nélkül, mennyire önző és megalkuvó, és érdekhez kötődő lehet.

A kistestvérek segítése

A testvériség a családban különleges módon felragyog, amikor azt látjuk, hogy törődéssel, türelemmel és szeretettel veszik körül a kistestvért és a kishúgot, a beteget, vagy éppen a fogyatékos testvért. Rengetegen vannak világszerte az ilyen testvérek, akik így tesznek és talán nem becsüljük meg kellőképpen a nagylelkűségüket. A nagycsaládokban pedig, ahol sok a gyermek - ma is köszöntettem egy ilyen családot, ahol kilenc gyermek él - a legnagyobb fiú- és a lánytestvér segíti az apját az anyját a kicsik gondozásában. Szép dolog, amikor a testvérek így segítik egymást a munkában.

A testvériség erős tapasztalata

Az a tény, hogy fiú- vagy lánytestvéred  van, aki szeret téged, egy nagyon erős tapasztalat, amit nem lehet sem megfizetni és semmi mással sem lehet helyettesíteni. A kisebbektől, a gyengébbektől, a szegényebbektől kell nekünk gyengédséget tanulnunk: „Joguk” van arra, hogy törődjünk velünk szívvel és lélekkel. Igen, ők a mi testvéreink, és mint ilyeneket kell őket szeretnünk! Amikor ez megtörténik, amikor a szegények úgy vannak, mintha otthon lennének, akkor a mi keresztény közösségünknek megújul az élete. A keresztények ugyanis eléje mennek  a szegényeknek és a gyengéknek, nem is egy ideológia program iránti engedelmesség jegyében, hanem az Úr szava és példája nyomán, amely azt jelzi, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Ez az Isten szeretetének és az emberek közötti mindenféle igazságosságnak az alapelve.

Imádsággal a testvériség ápolásáért

Egy dolgot javasolnék nektek, mielőtt befejezném, már csak pár sor van hátra: Csendet tartva mindenki gondoljon a testvérére és nővérére, és ebben a csendben szívből imádkozzék érte. (Csend) Ezzel az imádsággal, ezzel a gondolattal most idehoztuk őket erre a térre, hogy áldást kapjanak. Köszönöm.

Ma, sokkal inkább mint valaha, a testvériséget el kell vinni a technokrata és bürokrata társadalmunkba: akkor tehát a szabadság és az egyenlőség megkapja az őket megillető jogos hangsúlyt.  Ezért ne fosszuk meg könnyű szívvel a családjainkat félelemből vagy kisebbrendűségi érzésből a fiú- és leánygyermekek tágasabb testvéri tapasztalatától. És ne veszítsük el a bizalmunkat a távlatok tágasságában, hogy a hit képes meríteni ebből a tapasztalatból, az Isten áldásától megvilágítva.

Felhívás a Közel-kelet és Észak-Afrika békéjéért

Szeretnélek arra felszólítani benneteket, hogy imádkozzunk azokért az egyiptomi testvéreinkért, akiket három napja gyilkoltak meg Líbiában,pusztán csak azért, mert keresztények. Az Úr fogadja be őket a házába, adjon erősítést a családtagjaiknak és a közösségeiknek. Imádkozzunk a Közel-kelet és Észak-Afrika békéjéért, emlékezve az elhunytakra, a megsebesültekre és a menekültekre. A nemzetközi közösség találjon békés megoldást a nehéz helyzetre Líbiában!