Évközi 6. hét hétfő

Évközi 6. hét hétfő

Az elmúlt hetek során Jézus csodáit ismertük meg az evangéliumból, különösen is az ő csodás gyógyításait. Láttuk, hogy a csodákhoz két irányból kapcsolódik a hit: egyrészt a csodát megelőzi a hit, azaz a gyógyulni vágyó személy előzetesen kifejezi Jézusba, az Isten Fiába vetett hitét, másrészt a csodákat látva sok emberben hit ébred. Láttuk azt is, hogy a csodák jelek, amelyek Isten országának eljövetelét igazolják, valamint azt, hogy Jézus valóban Isten, hiszen emberi ereje kevés volna ilyen tettek véghezviteléhez.
Mindezek után mi is meglepődünk a farizeusok kérésén, miszerint Jézus mutasson nekik égi jelet. Sem a gyógyítások, sem a kenyérszaporítás jele nem volt elég számukra. Feltehetően egy olyan újabb csodára gondolhattak, amely még egyértelműbb módon bizonyítja Jézus istenségét. Az evangélista szerint nem a jószándék vezette őket, azaz nem a hitre szerettek volna eljutni az égi jel láttán, hanem próbatétel elé akarták állítani Jézust, aki reményeik szerint mégsem tudja igazolni előttük isteni hatalmát.
Aki egy csoda láttán nem hisz, annak lehet ezer csodát mutatni, akkor sem fog hinni. A farizeusok hitetlensége a mi Urunkat is elkeseríti, csalódást jelent számára. A tanulság talán az lehet számunkra, hogy ne kérjünk Istentől különleges dolgokat, hanem vegyük észre napjainkban tett csodáit!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.