2015. február 9., hétfő

Évközi 5. hét hétfője



Évközi 5. hét hétfője



A mai evangéliumban nem egy konkrét csodát, hanem általános jellegű összefoglalást olvasunk arról, hogy meggyógyulnak azok, akik ennek reményében mennek Jézushoz. A gyógyulni vágyók „legalább a ruhája szegélyét szeretnék megérinteni,” hiszen azt tapasztalják, hogy mindenki gyógyulást nyer, aki ezt megteszi.
A leírásból kiindulva két alapvető tévedést oszlassunk el Jézus csodáival kapcsolatban. Jézus csodáit éppen megmagyarázhatatlanságuk miatt sokan hasonlítják a varázslathoz. Olyannak tartják, mintha ügyes bűvészmutatványok volnának, amelyeknek feltételezhetően van magyarázata, de ez rejtve marad az emberek előtt. A csodáknál valójában nincs szó ügyeskedésről, szemkápráztató mutatványról vagy rejtélyes varázslatról. A csoda azt jelenti, hogy Isten beavatkozik a világ rendjébe, a természet rendjébe. Szokatlan dolgot tesz, hogy az ember figyelmét felkeltse. A csoda nem öncélú, hanem hitet akar ébreszteni.
Az evangélista leírása szerint sokan mennek Jézushoz, kérik gyógyulásukat és mindenki meg is gyógyul. Ebből az következne, hogy aki csodának számító dolgot kér és kifejezi hitét, azzal meg is történik a csoda, azaz a csoda imával vagy hitvallással kikényszeríthető Istentől. Ez tévedés. A csoda Isten ajándéka. Isten akkor tesz csodát, amikor ő jónak látja. Az ember egyet tehet: elfogadja Istennek ezt a különleges ajándékát.
© Horváth István Sándor
Imádság:

A fény csak belőled árad, ó, Jézus, nem belőlünk. Te ragyogsz rajtunk keresztül mások felé. Hadd dicsőítsünk Téged, ahogyan neked a legkedvesebb, fényedet árasztva azokra, akik köröttünk élnek. Hadd hirdessünk Téged szavak nélkül, életünk példájával, annak megragadó erejével, amit Érted cselekszünk, szívünk Irántad érzett teljes szeretetének minden jelével.
Boldog Kalkuttai Teréz 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése